Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 5. A forradalmak korában (1918—1919)

való járatlanságot mutatja az is, hogy a munkásellenőrzés ezen a területen inkább csak perifériális ügyekkel foglalkozott, mint pl. a kazánház előtt összegyűlt nagy mennyiségű szénsalak elfuvaroztatása. Kétségtelen, hogy az ilyen, és ehhez hasonló részletkérdésekkel való foglalkozás nem tartozott az üzemeltetés legfontosabb problémái közé. A történelem során azonban most először jutottak a hatalom birtokába a magyar proletárok, közelebbről a malom munkásai, s előttük hirtelen nyílt széles kapu olyan területekre, ahol tapasztalatokkal egyáltalán nem rendelkeztek. Az üzemvezetés területén elkövetett hibák nemcsak a malomban vagy csak Debrecenben jelentkeztek, hanem országosan is előfordultak. Az üzemi bizottság, mint láttuk, az üzemvezetés kérdésében nem sok eredményt tudott felmutatni. Ugyanakkor igyekezett a munkások nehéz anyagi helyzetén változtatni. Több más jóléti intézkedés közül legjelentősebb a béremelés végrehajtása volt. Ennek kifizetett Összege: 46 244 korona volt. Ez az összeg jelentősnek tekinthető, ha figyelembe vesszük, hogy a búza- és szénhiány miatt az őrlés jórészt szünetelt, valamint azt, hogy az üzemben a munkáslétszám alacsony volt. A városi direktórium vezetői a szocializálás során a malomban tárolt készleteket zár alá vették, hogy azt a közélelmezés céljaira biztosítsák. Ez a készlet mindössze 700 q liszt volt. Törtrészét sem tudta fedezni a város szükségletének.

245 Azok a kísérletek pedig, amelyeket a malom gabonával és szénnel való ellátására tettek, nem hoztak eredményt. A helyi direktórium malommal kapcsolatos működése is inkább a munkásjóléti kérdésekkel volt összefüggésben. A direktórium kiküldötte megtekintette a malomban folyó munkát, s ekkor kifogásolta „..., hogy a malomban foglalkoztatott munkások egy része munka közben mezítláb jár és rögtön kilátásba helyezte, hogy azok részére gyékényfonatból készült papucsok viselését fogja elrendelni." A fenti idézet, amelynek szerzője May Andor volt, azzal teljes, hogy ezt a jelentését a románok kivonulása után készítette. Azzal a megjegyzéssel egészíti ki az eseményt: „Csupán egy, inkább mulatságos mint bosszantó epizódra emlékezünk... amikor a kiküldött közeg nem tudván semmibe sem belekötni csak annyit kifogásolt, hogy mezítláb járnak a munkások." Az igazgatónak ez a gúnyolódása azonban jelen esetben akarva-akaratlanul is önleleplező lett. A leírtak vitathatatlanná teszik: a malmi munkások olyan helyzetben éltek, hogy dacára a még nagyon kora tavaszi időnek, kénytelenek voltak mezítláb dolgozni. Az 1919. április 8-án tartott szavazáson, amikor a város lakói megválasztották képviselőiket, a debreceni munkás-, katona- és földmívesszegények tanácsába több malmi munkás is bekerült. Mint említettük, a Tanácshatalom Debrecenben rövid ideig állt fenn, mert a meginduló intervenciós támadás egyik első áldozata éppen ez a város lett. S bár megkezdődött a kommunisták és más haladó személyek internálása és bebörtönzése; a terror kezét részben lefogta, hogy a város politikai és gazda-