Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 5. A forradalmak korában (1918—1919)

az iparág fejlődése. A helyzetet igen jól mutatja be a Berend—Ránki szerzőpáros, amikor a következőket írják: „A malomkartell legfőbb tevékenysége arra irányult, hogy megszervezze a kapacitás kihasználásának egységes csökkenését."

228 Az előzőekben a magyar malomipar országos helyzetének áttekintésén túl az István malom történetének 32 éves szakaszát több vonatkozásban is áttekintettük. Fontosnak érezzük azonban, hogy még néhány olyan kérdésről beszéljünk, amelyekre az eddigiekben nem kerülhetett sor. A perióduson belül tulajdonképpen három ügyvezető igazgatója volt az üzemnek. A még 1863-ban megválasztott Szepessy Gusztáv 1892-ig, tehát huszonkilenc évig állt az üzem élén. 1876-tól mint társigazgató tevékenykedett mellette Mayer Emil, akit a millenniumi kiállításon az iparág érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként az uralkodó a Ferenc József rendjellel tüntette ki.

229 Az ő és Szepessy Gusztáv időszakában történt meg a malmon belüli feladatkörök, munkarendi, tűzrendészeti körülmények rendszerbe foglalása. Meghatározták pontosan a főmolnár, főgépész, fŐraktárnok feladatait. Mindhárom vezetőt kötelezték a telepen lakásra, arra, hogy éjjel-nappal az üzem rendelkezésére álljanak.

230 Mayer Emil 1903. február 10-én bekövetkezett halála után rövid két évig Póka Gyula, majd May Andor lett a malom igazgatója. Az ő idején történt meg az István malomnak a Hazai Bank konszernjébe való beolvasztása. Mindezen idő alatt alig változott a társulati igazgatóság összetétele, amelynek élén 1875-től Sesztina Lajos, nagy tekintélyű helyi kereskedő volt az elnök. Korszakunk lezárásaképpen szólnunk kell az üzem és a város kapcsolatáról is. Már az előző periódusokra is jellemző volt, hogy a város számtalan problémájának megoldásában vett részt a malom. A századforduló utáni nyereségekből is nagy összegeket folyósítottak hasonló célokra. Különösen ki kell emelni a kétszer 15 000 forintos alapítványt, melyet malomiskola létrehozására tettek, a szakoktatás biztosítására. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy miután a malom a Hazai Bank tulajdona lett, s az üzem valóságos irányítói már nem azok a személyek voltak, akik áldozatot vállaltak a városiasodás elősegítéséért, a malom 1911 után nem adott támogatást Debrecen fejlesztésére. Nem segített a helyi problémák megoldásában. J. A forradalmak korában (1918—1919) A magyar gazdasági élet 1918-ra a teljes kimerültség állapotába jutott. A háború első felében mutatkozó hadikonjunktúra bizonyos iparágazatokban, pl. vas- és fém-, bőr-, valamint a gépiparban 29—44%-os termelésemelkedést ho-