Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 4. Az István malom működése 1886—1918 között

Az adatok összevetéséből megállapítható, hogy a század első évtizedének országos gabonatermés-atlagához viszonyítva a háborús évek eredményei 25— 33%-os csökkenést mutatnak. Különösen nagy a visszaesés a háború előtti utolsó öt békeév átlagában: a mezőgazdaság gabonatermés-eredményeinek — amelyek a malmok szempontjából a nyersanyagbázist jelentik — nagyarányú csökkenését mutatja. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a földművesekből éppen a leginkább munkaképes korosztályokat hívták be katonának, a parasztság igavonó állatainak nagy részét a hadsereg vette igénybe. így természetszerűen be kellett következnie a terméseredmények romlásának. Kiváltképp romlik a helyzet 1916-tól, mert ettől kezdve csupán 1917 adatai emelkednek a háborús évek átlaga fölé. Ugyanakkor 1916 és 1918 terméseredményei még ezen évek átlagát sem érik el, sőt mélyen az alatt maradnak. Megállapítható az is, hogy a magyar mezőgazdaság a harminc évvel azelőtti (1885— 1890) terméseredményeit sem tudja megismételni. Az így kialakult nyersanyagválságot a magyar malmok több okból sem tudták kivédeni. Az 1913-as évben rendkívül silány minőségű, nagy víztartalmú gabona termett az országban. Ebből nagyobb készletet nem volt érdemes felhalmozni. Külföldről pedig — mivel a kormányzat ésszerűtlenül fenntartotta a behozatali tilalmat — alig volt mód gabonát importálni. Következésképpen a malmok raktárai — az István malomé is — mondhatni teljesen kiürültek. Később, az év második felében az ínséges aratás miatt nem lehetett a raktári készletet növelni. Románia az aratást követően Németországba szállított gabonát, majd 1914 októberétől kiviteli tilalmat rendelt el, emiatt a magyar malmok készletüket Romániából nem tudták kiegészíteni. A kormány későn oldotta fel az importstopot és Amerikából sem lehetett vásárolni, mert a háborús körülmények miatt megszűntek a szállítások. Az a kevés nyerstermék, amelyet a malmok nagy nehezen az 1914-es aratás után beszereztek és tároltak, 1916. év elejére elfogyott. Ettől kezdve a malmok raktárai a háború végéig üresen állottak.

193 Annál inkább így alakult a helyzet, mert — mint láttuk — a háborús évek rossz termései nem adtak lehetőséget az újbóli felhalmozásra. Az általunk leírt nyersanyag válságot a későbbi rendelkezések még tovább mélyítették. A kereskedelmi malmok nyersanyagforrása a 8.681/1914. sz. rendelet értelmében, amely 1915. június 26-án — tehát az 1915-ös aratás előtt — lépett érvénybe, egyedül a Haditermény Rt. maradt. Ez a szervezet rendelkezett kizárólagos joggal az ország gabonatermésének felvásárlására, s a Haditermény adott megbízást a malmoknak az általa begyűjtött termékek feldolgozására. Hozzátehetjük, ez a szervezet korántsem tudta az üzemeket a szükséges termékmennyiséggel ellátni. így a rendelet értelmében a nagymalmok kereskedelmi jellege megszűnt. Kikészítő üzemmé degradálódtak a Haditermény Rt. által, annak tulajdonát képező termények feldolgozóivá váltak. A hadigazdálkodás következményei jól kiolvashatók a következő táblázatból. Míg 1913-ban a 469 malomra átlagban 52 ezer q termény feldolgozása