Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 4. Az István malom működése 1886—1918 között

ban a silóraktár építése, amelynek szükségességét az amúgy is állandó raktárhiány indokolta.

171 A Kereskedelmi és Iparkamara 1909. évről szóló jelentése arról ad hírt, hogy egy 1000 HP gőzgép, valamint több kisebb és egy 30 HP villanymotor beszerzése történt meg ebben az évben a malomban. Végül a háború előtti utolsó nagy felújítás — a Hazai Bank igazgatósági tanácsának 1914. évi jegyzőkönyve szerint 450—500 000 koronát igényelt. A rekonstrukció azonban, amit április elejétől szeptember végéig hajtottak végre, majd kétszer ennyibe, 800 ezer koronába került.

172 A két malom együttes kapacitása 1896-ban elérte az évi 550 000 métermázsát. Az üzem külsejét, belső berendezését tekintve az ország legfejlettebb üzemeinek egyike lett. Alátámasztja ezt az állításunkat, hogy a millenniumi kiállításon szereplő malommakettet, a debreceni István malomról készítették. Mint láttuk, az 1894-es kárt helyreállító munkálatokat követően is történtek beruházások, rekonstrukciók, amelyek már nemcsak az elért szint tartását jelentették, hanem valamelyes előrelépést is eredményeztek. Ennek következtében a malom kapacitása a századfordulón elérte a 600 ezer, az 1906-os gépparkcsere után a 650 ezer mázsát. Ha visszatekintünk a malom történetének eddigi szakaszára, megállapíthatjuk, hogy egyes esetekben a szükségletnek megfelelően nagyarányú fejlesztést hajtottak végre az üzemnél. Pl. a kapacitás 1848-tól, a kezdő 42 000 mázsáról 1896-ra 550 000 mázsára emelkedett. Ez 13,5-szeres növekedésnek felel meg, abszolút értelemben vizsgálva szép eredmény. De ha figyelembe vesszük, hogy 1848-ban az István malom a malmok nagyságrendjében vidéken a legnagyobb, országos viszonylatban is csak a budapesti József malom előzi meg, 1900-ra azonban a részvénytőke erejét tekintve — ami pedig ugyanezen idő alatt kilencszeres növekedésen ment keresztül —, országosan 17. helyre, vidéki viszonylatban is 9. helyre esik vissza.

173 Munkáslétszámát tekintve megelőzi hét pesti és hat vidéki üzem. Tehát e téren 14. helyre szorul. Nem véletlenszerű ez a visszaesés, akárcsak Debrecen város ipari jelentőségének és az István malom nagyságrendben való háttérbe kerülésének párhuzamossága sem. Ugyanis a 19. század végére a város ipara egyre kisebb szerepet játszik az ország életében, holott Debrecen a század közepéig Pest után az ország egyik vezető városa, amely jelentős céhesiparral rendelkezik. A magyar kapitalizmus igazi fellendülésétől kezdve, 1867 után azonban egyre inkább lemarad. 1848 előtt biztosította fejlődését kedvező földrajzi fekvése. A fontos kereskedelmi útvonalak itteni kereszteződése egy nagy országrész központjává tette. A nyírségi homok találkozott itt a fekete földdel és az Erdély szélét jelentő Érmeilékkel. A Debrecenben kifejlődött céhesiparhoz a környék jórészt a nyersanyagot is megadta, de hiányzott a kapitalista iparhoz szükséges nyersanyag- és energiaforrás. Jó ideig vasutak hiánya, illetve az, hogy azok nem az előző periódusokban hatókörzetébe tartozó vidékkel kapcsolták össze Debre-