Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 3. A süllyedés és felemelkedés időszaka (1863—1886)

A magyar nagybirtokosság 1873-tól az akkor érvényesülő világgazdasági válsággal egyszerre eljutott a magyar mezőgazdaság válságához is. Míg az előbbi 1875-re véget ért, addig a magyar mezőgazdasági válság krónikussá vált. Nehezítette a nagybirtokosság helyzetét a malmok érdekében bevezetett ún. őrlési forgalom, ami ellen megkezdték harcukat. A birtokosoknak 1885-re sikerült is keresztülvinniük a vámháborút Romániával.

150 Ez viszont természetszerűleg érzékenyen hatott a malmok rentabilitására. A vámháború következtében ugyanis — az őrlési forgalom megszüntetése — túl közel hozta a malmok számára a gabona- és a lisztárak rését (4. sz. táblázat). Az 1867—1871 közötti adatokhoz viszonyítva 1882—1886 között a búzaárak 14%-os csökkenése mellett a lisztárak 24%-os esése következik be. Az árfolyamok ilyen eltolódása a malmok jövedelmezőségét leredukálták, s ugyanakkor jól tükrözték az agrárius érdekek érvényesülését a magyar gazdasági életben. Ennek a folyamatnak az alakulását követhetjük nyomon a debreceni malom történetében is. Az István Gőzmalom Társulatnak 1877-es évi üzletmenetéről szóló jelentés a következőket tartalmazza: „a nyersanyag és a gyártmány folyó ára az évnek csak kevés részében állott kielégítő hasznot biztosító arányban."

151 A két malom ebben az évben együttesen még 580 napot van üzemben — újmalom: 313, régi malom 267 napot — s bár feldolgoznak 169 575 q gabonát, mégis az évi tiszta nyereség mindössze 38 765 frt., ami ugyanezen időszak nyolcadik leggyengébb éve. Nem volt tehát arányban az üzemeltetés mértéke a nyereség összegével. Annak ellenére, hogy a termelés növelése nem járt együtt a haszon növekedésével, a malom történetében csak később, 1880-ban történik először jelentés arról, hogy a nem rentábilis termelés miatt redukciót hajtsanak végre: "A gyártási működés múlt évben az általános üzleti viszonyok folytán korlátolt volt. A régibb malommal nem dolgoztunk, az új malommal is — január és februárban szünetelvén — csak 281 teljes napon át működtünk."

152 Az üzemredukálás eszköze azonban kétélű fegyver. E tényt igazolja, hogy az egyes malmok — ha ehhez az eszközhöz nyúltak — üzemszüneteltetése eddig rendszerint nem történt más malmokkal összhangban, vagyis a piac telítettsége egy-egy üzem leállásával alig változott.

153 Másrészt rövid ideig tartó szüneteltetés esetén az elbocsátott munkások bérének visszatartásával csökkent az üzem kiadása. A hosszan tartó vagy gyakran megismétlődő redukációk mégis károsan hatottak a vállalatra. Nemcsak a kiesett nyereség, hanem a leállított gépek karbantartása, az azokba befektetett jövedelem nélkül maradt tőke, a legfontosabb szakmunkásoknak a leállás ellenére való megtartása stb. mind, mind a termelési költségeket drágította. Maga az István malom is így értékeli az üzemszüneteltetés hatását 1881-ről: a „Hazai nagymalmok túltermelésbe jővén, gyártási képességüket megszorítani kénytelenek, ami aztán az előállítási költségek növekedését vonja maga után."

154