Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 3. A süllyedés és felemelkedés időszaka (1863—1886)

arra késztette a választmányt, hogy a malmot tovább fejlesszék. Szepessy Gusztáv és Pékár Imre olyan tervet dolgoztak ki, mely szerint az új üzemrész ne a mostani telken épüljön, hanem a fogatos szállítási költségek csökkentése érdekében a vasútállomáshoz közel, és azt 10 kőjáratra rendezzék be. A választmány 1867. december 12-i döntése azonban úgy szólt, hogy az építés a jelenlegi telken történjen, de tűzvédelmi okok miatt a mostani épülettől kissé távolabb. A költségek fedezésére — eltérően Szepessy ék javaslatától — akik kölcsönből akartak építkezni, 1851 db új, 105 frt.-os részvényt bocsátottak ki.

127 Ez utóbbi döntés két okból volt helyes meghozatala pillanatában. Először is a vállalatra nem rótt kamatterheket olyan mértékben, mint ha az építkezés összkiadását hitelből fedezték volna. Ezzel nem gyengítették a forgótőke-állományt sem. A közelmúlt sikeres évei pedig nem riasztották el a részvényeseket az újabb beruházástól. Másodszor az új részvények kibocsátásával elvonták a szervezkedésre készülő másik malom részvénytársasága elől az iparág iránt érdeklődő és befektetésre váró helyi tőkét. Az 1867—1869-es állapotok változatlansága esetén bizonyára így hatott volna ez a döntés, de az 1872—1874-re kialakult országos pénzügyi helyzet a hatást módosította. Az új részvénytársulat nem jött létre, és a kiadások összegének csak V

3-a erejéig vették fel a kölcsönt, de még ez is nagy kamatterhet jelentett a vállalatnak az 1872—1874-es években bekövetkező válság idején. Az új üzemrész 1871. március 4-én kezdte meg működését. Berendezését Pékár Imre is, a választmány is megfelelőnek minősítette. Működése azonban rövidesen új problémákat vetett fel. Nagyobbítani kellett a telek kútjait. A vízellátás ismétlődő nehézségei miatt a végleges megoldást csak az újabb kutak fúrásai jelentették, holott eredetileg a közös telekre építkezés egyik oka éppen a kútkészítés költségeinek megtakarítása volt.

128 Az építési költség a berendezéssel együtt 272 555 frt.-ot emésztett fel. Ebből az új részvények befizetéséből csak 185 100 frt-ra volt fedezet, az összeg többi részét a tartaléktőkéből és váltók kibocsátásával pótolták. Az új üzemrésszel a kapacitás 190 ezer mázsára emelkedett, de 1877-ig a malom megőrölt nyersterményeinek súlya évi 115—166 ezer mázsa határértékek között változott. Ha a kapacitás kihasználtságának kérdését vizsgáljuk, megállapítható, hogy a pesti malmok 187l-es, 1872-es és 1873-as években fokozatosan kevesebb terményt dolgoztak fel. Alapul véve az 1870-es termelésüket, náluk mintegy 15%-os visszaesés tapasztalható. Debrecenben ugyanezen periódusban pontosan ellenkező folyamat játszódott le. Míg 1870-ben 96 348 q nyersterményt dolgozott fel az István malom, 1873-ban 158 445 q-t, ami 1870-hez hasonlítva 60%-os emelkedésnek számít. Míg tehát a pesti malmoknál 15%-os redukálás, addig Debrecenben 60%-os emelkedés állt elő. Ez a jelenség azonban, mint a későbbiek megvilágítjuk, nem értékelhető egyértelműen pozitívan.