Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 2. A talpraállás időszaka (1857—1863)

bankhitelből nem lehetett biztosítani a működtetéshez szükséges összeget, így más útját kellett keresni a forgótöke emelésének. Ez a pénzügyi művelet az 1857. június 28-i közgyűlési határozatra támaszkodva, a részvénytőke felemelésével, későbbiekben pedig a tartaléktőke növelésével történt meg. A részvénytőke összegének felemelését a következőképpen bonyolították le: a tulajdonosok minden részvény után kötelezve lettek 30-30 frt.-ot befizetni. Ugyanakkor a vállalat vagyonából szintén részvényenként 20-20 frt.-ot jóváírtak a tőke javára. így lényegileg az 1307 db eddig forgalomban levő részvény után 53 550 frt.-tal növelték a vállalat tőkeerejét, ami az 1857. június 30-i 77 150 frt.-ról az előbbi befizetésekkel, illetve jóváírásokkal 120 700 frt.-ra emelkedett. A kívánatos és a közgyűlés által engedélyezett bankhitelhez azonban, mint már említettük, az Osztrák Jegybank debreceni fiókjának magatartása miatt nehéz volt hozzájutni, így a forgótőke emelésének ez az útja járhatatlanná vált. Az összeg hiányának pótlását 554 db új részvény kibocsátásával oldották meg, ami további 54 400 frt.-tal emelte a részvénytőke összegét. Ezzel együtt már biztosították a vállalat üzemeltetéséhez szükséges forgótőkét is, ami kisebb kiegészítésekkel immár 185 100 frt. lett.

94 A két igazgató tevékenységének másik fontos pontjaként említhető, hogy alig egy év alatt 1858. december 3l-re az 1857-es tartozások összegét kevesebbre, mint felére csökkentették, ami jelentékeny kamatterhektől mentesítette a vállalatot. Ez a kép akkor lesz teljes, ha figyelembe vesszük, hogy 1857-ben a tartozás az alaptőkék 99,5%-ára emelkedett, míg 1858 végén ez az arány 19,1 %-ra csökkent. Tehát a relatív arány még kedvezőbb lett, mert közel ötszörös csökkenést mutatott.

95 E nagyarányú változásban jelentős szerepe volt nemcsak a malom vezetőinek, hanem más irányú céllal az Osztrák Jegybanknak is, amely egyre szűkebb hitelkeretet biztosított az üzemnek, s ezzel szinte rászorította a vállalatot tartozásainak csökkentésére. A körültekintő gazdasági vezetés meghozta gyümölcsét, az üzem rentábilissá vált, 6 év alatt 345 775,99 forint volt a tiszta nyereség.

102 Ugyanezen időszak alatt részvényenként 82 frt. 62^2 kr. osztalékot fizettek ki. A vagyoni helyzet hatalmas arányú javulását mutatja az eddigi adatokon túlmenően az is, hogy a két leltár készítésének időpontjában — 1857—1862 — a malom készáru- és nyersterménykészlete 6869,69 frt.-ról 155 994,76 frt.-ra emelkedett. A sikerek alapját kutatva azonban túl kell lépnünk a vezetés minőségi változásának határán. Figyelemmel kísérve az egykorú lapok árjegyzékeit megállapíthatjuk, hogy míg az 1849—1896 közötti időszakban a búza átlagos ára 9 frt. 19 kr.; Fritsch Miklós igazgatása alatt 12 frt. 40 kr., addig Csanakék vezetésének idején sokkal kedvezőbb a vételi lehetőség. Az öt év átlaga 8 frt. 30 kr. volt.

96 Ez jótékonyan hatott a termelés rentabilitására. Más oldalról egy kedvezőtlen tényezőt is figyelembe kell vennünk. Az 1857—1858-as esztendő-