Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 1. A kezdet nehézségei (1848—1857)

lés, a malomnak mindössze 784 forint készpénze és 2518 forint értékű nyersanyaga volt. Alig kezdték meg az újbóli tevékenységet, február 6-án újabb géptörés következett be. Ekkor már Pestről sem lehetett a tört alkatrészeket pótolni, mivel oda már bevonult az osztrák hadsereg. Végül is Scháwel József gépész a „felföldi vashámorokban" csináltatta meg a szükséges géprészeket. Március 5-én helyezték üzembe a malmot, „de kevés sikerrel, mert forgalmi tőkénk nem lévén ami haszon bejött, azt a felszerelésre, építésre, és a folyó nagy költségek fedezésére kellett fordítanunk". A lehetőséghez mérten megpróbáltak azonban Nagyváradon gabonát vásárolni, majd május, június folyamán a Békés megyeiektől és kunságiaktól szereztek be búzát. A malom újabb kölcsönöket vett fel nagy kamatra, hogy felvásárlását folytassa. Ekkor következett be a katonai fordulat, s a pénzt már nem lehetett nyersanyagba fektetni. Ennek ellenére július elejére tekintélyes készlete volt már a malomnak, így tudta azután kielégíteni azokat a követeléseket, amelyeket gróf Zichy, illetve Cseodajeff és később Paskievics támasztottak. Csakhogy a nehezen szerzett forgótőke semmisült így meg, hiszen, mint már írtuk, a malom még 1851ben sem jutott hozzá az általa kiszolgáltatott termékek ellenértékéhez. Ha az eddig elmondottakhoz hozzávesszük, hogy 8809 pengőforint értékű Kossuthbankót kellett az üzemnek térítés nélküli megsemmisítésre beszolgáltatni, s hogy a várost megszálló seregből egy csapattestet a malom udvarán helyeztek el, s a katonák 874 forintnyi faépületet bontottak szét és tüzeltek fel a további építkezésekre szánt épületfával és a 71 öl tűzifakészlettel együtt, akkor kibontakozik előttünk, milyen megrendült állapotba került az üzem, működésének első évfordulója után.

65 Közvetve okozott nehézséget az üzemnek, hogy a város lakosságának kára a maloméval egy időben több mint egymillió forint volt, s a helybelieknek kellett gondoskodni a több ezer ápolt kórházi felszereléséről, élelmezéséről. Az előzőekkel együtt a szabadságharc pénzének megsemmisítésével a város mondhatni fél évszázados tőkefelhalmozódása ment veszendőbe. Az elkövetkező években pedig lelassította az újabb tőkeakkumulációt a sok államkölcsön, valamint a város számára előírt zálogbirtokok megváltása.

86 Következésképpen az üzem 1849-et követően — a helyi pénzszűke miatt — alig jutott hitelhez. Az alapítási problémákból, a hadi helyzetből és az abszolutizmus viszonyaiból fakadó nehézségekhez párosult még maga a malomvezetés gyengesége, illetve hozzá nem értése is.

67 A részvényesek táborában egyre nagyobb lett az elégedetlenség. Szikszay József két újságcikkben is foglalkozott a vezetés hibáival.

68 Cikke megírására az apropót egy újabb géptörés adta, ami miatt írása megjelenése időpontjában a malom ismét már öt-hat hete állt. Panaszolja, hogy hosszú idő óta nem hívtak össze közgyűlést és így nincs mód a kellő ellenőrzésre, de a hibák kijavítására sem. Szerinte „nem a társulat rendelkezik az elnökkel, hanem megfordítva, az elnök a társulattal". Az elnök vezérletével működő választmány gyenge