Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

I. AZ ISTVÁN GŐZMALOM ALAPÍTÁSA

részvényesek döntő többsége a helyi vagy közvetlen közelben lakó kereskedők kezében volt. Találunk Ugyan a részvényt jegyzők között iparosokat, sőt céheket is, mint jogi személyeket — pl. sertésvágók 2, tímár 4, csizmadia 2, mészáros 2 db —, valamint szabadfoglalkozásúakat. Arisztokrata azonban mindössze 3 szerepel az .első aláírási íven levő 409 személy között. Ez utóbbiak birtokába együttesen 24 részvény jutott a kibocsátott 752 darabból, ami csupán 3,2%-nak felel meg. Következésképpen a debreceni üzem e tekintetben inkább mintája a múlt század 60-as, 70-es éveiben hazánkban létrehozott nagy gőzmalmoknak, amelyeknek szintén sajátja volt, hogy elsődlegesen a kereskedelmi és a hazai tőke alapította. A társulat nevében is változás történt. Mint az előzőekben már szó volt róla, eredetileg a „Debreczeni Első 's kizárólag kiváltságos Gőzmalom-Társaság" nevet vette fel. Később „István gőzhengermalmi társulat" lett a címe.

49 A névváltozás magyarázatát az 1847-es események adják. Ekkor halt meg József nádor, akiről az ország első gőzmalmát Pesten 1839-ben elnevezték, akit fia, István követett tisztségében. Az új nádor országjáró körútja során Debrecenbe is ellátogatott.

50 E látogatásra emlékezve 1847. szeptember 12-én egy feliratban felkérik a részvényesek, hogy nevének használatát engedélyezze.

51 Az engedély megadásától kezdve viseli a malom az István nevet. Az üzem új nevét —• az általános hiedelemtől eltérően — nem az első magyar királyról, hanem Habsburg István nádortól kapta. Az alapítás problémaköréhez tartozónak érezzük az üzemét megkezdő malom kapacitási képességével foglalkozni. S bár kétségtelen, hogy saját álláspontunk igazolására több későbbi adatot már most érintenünk kell, mégis a probléma elodázását nem tartanánk helyesnek, mivel e részben kívántuk a kezdő üzem arculatát körvonalazni, itt érezzük szükségét annak, hogy tisztázzuk, mekkora volt a termelését megindító malom őrlőképessége. Sándor Vilmos ugyanis a következőket írja:

52 „Itt említjük meg, hogy 1867 előtt vidéken csak két olyan részvénytársasági gőzmalom működött, amelyek teljesítőképessége nagyobb volt 100 000 q-nál, a Debreceni »István« gőzmalom Rt. 300 000 q és a Borsod-Miskolci Gőzmalom Rt. 150 000 q teljesítőképességgel." Az idézet az István malomra vonatkoztatva azt állapítja meg, hogy 300 000 q őrlőképességű volt. Ha ezzel szemben megszemléljük a malom első berendezését, úgy ez álláspont módosítása szükségesnek látszik.

53 Valójában a malom gépezete napi 250 bécsi mázsa őrlésére lett beállítva. Ha ezt a mennyiséget átszámítjuk kg-ra, az eredmény 14 001 kg, vagyis naponta mindössze 140 q. Ez egy évben legfeljebb 42 000 mázsa. Még a telepen 1871-ben felállított „újmalom" üzemeltetése-után is csupán 190 000 q az István malom évi őrlőképessége. A Sándor Vilmos által közölt 300 000 mázsás kapacitást a malom csak 1882-ben éri el.

54 Ekkor 262 500 q műőrlési plusz 35 000 q simaőrlési képességgel rendelkezett az üzem.