Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

I. AZ ISTVÁN GŐZMALOM ALAPÍTÁSA

lom a már említett Hortobágy folyóra épült. Később mind a három vízimalom a város tulajdonába került. Ezek közül — a tanácsgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint — Nánássy Gábor szenátor 1843. október 13-án oly feltételek alatt hajlandó hat évre bérbe venni a város tulajdonát képező újgáti és tócói malmokat, hogy azokat a maga költségén kijavíttatja, fenntartja és a bérlet lejárta után „... a Ns. Városnak ugyancsak haszonvehető jó állapotban" visszaadja.

29 A hortobágyi vízimalmot is bérbeadja a város még 1846-ban, de a másik kettővel együtt 1848 őszén elárverezik.

30 A vízimalmok száma nemcsak Debrecenben, de országosan is csökken. Számuk apadása azonban korántsem olyan gyors, mint a szárazmalmoké. 1863-ban 13 474, 1873-ban 17 249, 1885-ben 12 520, 1894-ben 15 417 dolgozott és még 1906-ban is működött közülük 13 425.

31 Röviden áttekintve Debrecen malomiparának feudalizmus kori utolsó száz évének történetét, jutunk el a debreceni malomipar fejlődésében fordulópontot jelentő István malom születéséhez. 1843. június 12-én Rádl József tekintélyes debreceni kereskedő felhívást bocsátott ki egy, a környék gabonatermelését feldolgozó gőzmalom alapítására, amely a pesti József malom mintájára részvénytársasági alapon 40 000 írt. alaptőkével jönne létre.

32 A vállalkozáshoz a tőkét tervezete szerint csak debreceniek adnák össze. „Részvényesek lehetnek minden debreceni lakosok, idegennek addig, míg helybeli vállalkozók találkozandnak, részvények nem adatnak ki."

33 Reális lehetőség van az alapításra — írja a továbbiakban —, mert magában a városban 180 000 forint értékű lisztet adnak el a pesti és aradi malmok. Rádl József mint a fentiekből kitűnik, szerényen, csak egy helyi piac ellátására berendezkedő üzemre, s ugyanakkor a részvényesek személyére vonatkozóan, csak debreceniekre gondolt. A tervezet kedvező fogadtatásra talált Debrecen vagyonos polgárai sorában. Különösen a kereskedők körében, akik a század elején a napóleoni háborúk idején meggazdagodtak. A kontinentális zárlat miatt ugyanis a levantei kereskedelem jórészt szárazföldi útra szorult, amiből a debreceni kalmárok jelentős haszonhoz jutottak. Ugyancsak a napóleoni háborúk hatásaként könyvelhető el, hogy újból fellendül a magyar gyapjú-, állat- és gabonakivitel, ami szintén előnyökhöz juttatta a helyi kereskedőket. így vagyonilag megerősödnek. Más oldalról, még ha a háború alatt az állam kiadásainak fedezetére történő vagyonhatod kötelező felajánlása, valamint az 181 l-es 80%-os devalváció csökkentik is a megszerzett vagyonokat, mégis a reformkor küszöbére érkező debreceni kereskedők, főképpen azok legvagyonosabb felső rétege, fokozott gazdagodásáról beszélhetünk.

34 Ráadásul a helyi kereskedők társadalmi összetételében egy váltás történik. A XVII. századi nagy kalmárcsaládok kihaltak vagy elszegényedve beolvadtak a névtelen polgárok tömegébe; a XVIII. században kiemelkedő cégek még két generáción keresztül sem tudták magukat tartani. Helyüket az 1800-as évek elején mindinkább elfoglalták a jórészt