Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)
IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 4. A malom munkásainak harca a Horthy-fasizmus idején
ki Árpád elnökletével ismét megszervezték a „Malomipari Munkások Országos Szövetségé"-t. 1933. december 25-én már az alapszabályt is elfogadták. Ez a szakszervezet budapesti központtal jött létre, és elsősorban a munkásviszonyok feltételeinek javítására, biztosítására törekedett. Feladatának érezte — ha szükség mutatkozik rá — díjtalan jogvédelmet biztosítani a munkaviszonyügyekben, segélyt adni, szaklapot készíteni és tanfolyamok szervezésével támogatni a tagok szakképesítését. Végigtekintve az Országos Szövetség célkitűzésein, s ismerve kapcsolatait a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal, valamint működését vizsgálva, egy pillanatra sem lehet kétségünk, hogy ez már szakszervezet volt, bár neve „Országos Szövetség" volt. Ahogy a század elején a Magyarországi Molnárok és Malommunkások Szakegylete adott segítséget a debreceni malommunkásoknak saját helyi csoportjuk létrehozásához, úgy most a Malomipari Munkások Országos Szövetsége tette ugyanezt. Csakhogy az országos szervezet létrejöttét most nem követte olyan gyorsan a debreceni csoport megalakulása, mint a század elején. Már csak azért sem, mert 1934 második feléig az István malom nem üzemelt. A termelés újbóli megindulása után azonban a kapcsolatfelvétel rövidesen megtörtént Budapest és Debrecen között, s kezdetét vette a helyi szervezet megalakításának munkája Debrecenben is. A Haladás című lap már 1936. májusi számában közölte, hogy „A debreceni malomipari munkásságnak április 19-én tartottunk tömegesen látogatott értekezletet, ahol a központi előadó meghallgatása után a helyi csoport felállítását határozták el, és nagy számban léptek be a Szövetség tagjai sorába. Egyelőre mint befizetőhely folytatják működésüket, melynek élére a szokásos bizottságot is megválasztották." 509 Az események ettől kezdve gyorsan követték egymást. Mint az előbbi idézetből kiderül, a debreceniek áprilisban nem hozták, nem hozhatták létre még saját szakszervezeti csoportjukat, mert — mint később nyilvánvaló lesz — ennek sok formai buktatója volt. Mégis 1936. június 24-én a rendőrkapitány bizalmas jelentésében közli a főispánnal: „A Malomipari Munkások Országos Szövetsége helyi csoportja alakuló gyűlése 1936. június 14-én volt." 510 Ugyanezt augusztus 24-én ismételten jelenti azzal megtoldva „.. .de a polgármester nem vette tudomásul, így az nem működhet". 511 Tehát ismét megkezdődött — akárcsak a század elején — egy több hónapos huzavona, hogy ezzel megakadályozzák, vagy legalábbis elodázzák a szakszervezet létrejöttét. Tették ezt azért, mert remélték, a munkások belefáradnak az időhúzásba, s végül is lemondanak a szervezet létrehozásáról. Az egykori polgármesteri iratok tanulmányozásából kitűnik: a debreceni malmi munkások május 15-én bejelentették: szakszervezeti helyi csoportot akarnak létrehozni, s annak alakuló ülését június 14-én akarják tartani a Munkásotthonban. Tehát a Margit-fürdőben, amely ekkor a Szociáldemokrata Párt székháza volt Debrecenben, s nem a Két malom utcában, az Önsegélyző Egyletben. A gyűlés szervezői az előírásoknak megfelelően közölték a napirendet is.