Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

I. AZ ISTVÁN GŐZMALOM ALAPÍTÁSA

zásával állították elő azokat a finom lisztfajtákat, melyek világszerte ismertté és kedveltté tették a magyar lisztet. A gőzmalmok számának emelkedésével, a technikai fejlesztéssel egyidejűleg lisztkivitelünk is gyorsan nőtt. 1868-ban 1,6 millió métermázsát exportáltunk, 1913-ban 7,9 millió métermázsa volt kivitelünk. A liszt legnagyobb részét ugyan a Monarchia más területére szállították, de eljutott a világ minden részére, köztük elsősorban Angliába, Németországba, Dél-Amerikába.

17 A malomipar belső fejlődésének adatain túl rá kell mutatnunk a többi iparághoz viszonyított előrehaladására is. Jellemző, hogy 1884-re az ország gépi teljesítményének 60%-át az élelmezési iparban hasznosítják.

18 A magyar gyárjellegű malomipar kiemelendő jellemvonása, hogy kialakulásával egyidejűleg rögtön exportképessé vált, szemben az ország ipari fejlődésében második helyen álló vas- és gépiparral, amely csupán belső szükségletre termelt. A századfordulóra bizonyos szerkezeti átalakulással újabb nagy előrelépés történt hazánk ipari fejlődésében.

19 Gépi teljesítményben a vas- és fémipar, valamint a gépipar is megelőzte a malomipart. S ha tény és való is, hogy a századforduló után a malmok fejlődése — az őrlési forgalom, a tarifa- és kartellproblémák miatt — le is lassult, az iparág mégis kulcshelyzetben maradt az első világháborúig, mert 1913-ig az élelmezési ipar többi ágazatával együtt újra visszahódította első helyét (169 900 HP), a vas- és gépiparral (153 700 HP) szemben.

20 Az országos viszonyokról Debrecenre szűkítve vizsgálatunkat megállapíthatjuk, hogy mint nagy, alföldi város mindig jelentős malomiparral rendelkezett. Mivel a városnak kevés folyóvize volt, itt a malmok inkább száraz-, mint vízimalmok voltak. Tulajdonosaik között a város legelőkelőbb családjai, így pl. a Dobozi, Domokos, Erdődi, Vígkedvű famíliák, egyes esetekben környékbeli földesurak, pl. Lónyai Menyhért, Vay Miklós nevei is megtalálhatók.

21 A szárazmalmok számának alakulása Debrecenben

12 1715 — 48 1821 — 81 1841 — 93 1882 — 57 1771 — 87 1829 — 85 1846 — 96 Ha vizsgálatunkat kiterjesztjük a molnárok számára és helyzetére, megállapítható, hogy a városban 1715-ben 30, 1809-ben 40, 1846-ban 43 molnárt tartanak nyilván. A molnármestereknek együttesen 1846-ban 8 segédje és 19 inasa van. A következő évben 42 molnárnál 2 legényről és 12 inasról tesznek említést az összeírások. Öt évvel később újra csökken a céhtagok száma és már egyikőjüknek sincs segédmunkaerője. 1866-ra pedig — a Kereskedelmi és Iparkamara szerint — az önálló molnárok száma 33-ra csökken, s ismét nincs alkalmazásban egyetlen segéd vagy inas sem náluk.

23