Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 2. A munkások szervezetei és megmozdulásai 1919-ig

latlan követelésre megszakadt a malomvezetőség kérelme és az összes munkásság elbocsájtásával felelt. Minden józan gondolkodású ember ítéletére bízzuk ezek után, kit terhel a debreceni malomsztrájkért a felelősség." A fentiek alapján: a magának emberibb sorsot, becsületes bánásmódot, tisztes megélhetést és a vasárnapi munkaszünetet kívánó, naponta több mint 12 órában dolgoztatott munkások a felelősek a sztrájkért, s nem az őket ilyen sorsban tartó tulajdonosok. Még érdekesebb az, milyen tanulságot szűr le a lap a sztrájk megszűnéséből. Szerinte a sztrájk végét az hozta meg, hogy a malom vezetősége kijelentette: minden munkásnak felmond, s azok elvesztik aggkori nyugdíjukat, amire pedig a malom évenként 6440 koronát adott. A nyugdíjigény elvesztésének félelme a munkásokat arra késztette, hogy ne feszítsék túlságosan a húrt. Tehát a lap először is igyekszik a munkások győzelmét kisebbíteni azzal, hogy a nyugdíj miatt „békére hajolnak". Bebizonyítja, hogy az üzemnek mégiscsak volt egy eszköze, amivel megadásra kényszerítette a sztrájkolókat. Végül tanácsot ad minden hazai malomnak: alkalmazzák ezt a módszert ők is, mert ahol ilyen juttatás van, „ott mi sem zavarja a munkaadó és munkás közötti jó egyetértést. Ilyen vállalatnál azután nem is fenyeget soha a sztrájkveszedelem."

439 A „jó tőkés" lepleződik itt le. Adni, hogy kézben tartsalak. De ez az eset jól jellemzi, hogy az eredetileg aránylag még patriarchális kapcsolatból hogyan lesz néhány évtized alatt, a monopolkapitalizmus kifejlődésével, visszafordított fegyver a munkásság ellen.

440 Az elkövetkező évek munkásmozgalmai jelentős visszaesést mutatnak az 1905—1907. évekhez viszonyítva. Az „elcsitulást" azonban csak időlegesnek tekintik az uralkodó osztály tagjai is, s az osztályharc újbóli felerősödését jósolják.

441 Az időleges gyengülés jelei tapasztalhatók a gőzmalommunkások szakszervezetében is: 1906-ban 186 tagja van a szervezetnek, 1907-ben 152, míg 1908-ban 150-re apad a taglétszám, 1909-ben pedig nem is tesz említést a jelentés a szervezetről.

442 Ennek ellenére a városi mozgalmak első soraiban még ott találjuk az üzem munkásait. A rendőr-főkapitány 1910. június 28-án keltezett, az 1909. év mozgalmairól szóló irata megemlíti, hogy a május elsejei felvonuláshoz önként csatlakoznak a kefegyárak és a malmok munkásai. Kétségtelen azonban, hogy mutatkoznak a gyengülés jelei, mert nemcsak az önsegélyező elleni támadást nem tudják már kivédeni a munkások, hanem az 1910-es nagy, budapesti malomsztrájk-mozgalomhoz sem sorakoznak fel. A budapesti Gizella malom — mivel az ottani sztrájk miatt nem tud eleget tenni szállítási kötelezettségének — a debreceni István gőzmalomtól kér kölcsön lisztet.

443 Ez azt mutatja, hogy Debrecenben zavartalanul folyt a termelés, nem volt sztrájk. Az 1912-től újból fellendülő mozgalmakban már korántsem az első sorok valamelyikében találhatjuk a malom munkásait. Igazolja ezt az 1912. május 23-i pesti események május 27-i, illetve június 10-i debreceni visszhangja. 1912. június 10-én délután 4 órakor a debreceni gyárak abbahagyták a mun-