Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 1. A munkások helyzete 1919-ig

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME 1. A munkások helyzete 1919-ig A közvetlen malmi állapotok vizsgálata előtt feltétlenül figyelmet kell szentelni annak a közegnek a körülményeire, amelyben ezek az állapotok kialakulhattak. Meg kell vizsgálni azt a kérdést: miképpen alakult Debrecen iparos társadalma, kézmű- és nagyipari munkásságának számaránya és helyzete a tárgyalt időszakban. Balogh István azt állapítja meg az 1772-es összeírási, valamint adókönyvi adatok összevetéséből, hogy Debrecen lakosságának 22,9%-a napszámból él. Ha hozzájuk számítjuk a háziipart, földművelést, fuvart folytatók legelesettebb rétegeit is, akkor a város proletárjainak száma az összlakosság 43,3%-át éri el.

359 Szerinte a 19. sz. közepére (1847-re) ez a számarány tovább romlik. E réteg aránya 48%-ra emelkedik. A magyar kapitalizmus fejlődésének küszöbére érkező város tehát ilyen tehertétellel indul. Adva van a bérmunkások széles, szabad tábora, ami ugyan szükséges a kapitalista útra téréshez, de a növekvő számú nincstelen relatíve a vásárlóerő csökkenését, a helyi piac szűkülését is jelenti. Ez a folyamat kap erősebb kontúrt, ha néhány vonatkozásban megvizsgáljuk a város kisiparosainak helyzetét. 1800-ban a város lakosságának egytizedét adták az önálló mesterek. A kialakuló új viszonyok elsősorban az ő gazdasági létüket veszélyeztették. Ebben az irányban hatott az osztrák, de a kialakuló magyar gyáripar versenye, valamint az öltözetben és a használati eszközökben történt nagyarányú változás. Csökken a szűr- és gubavásárlók száma. Agyagedények helyett vaslábast, -fazekat használnak az emberek. E tények teszik érthetővé számunkra, hogy Debrecenben ha abszolút számokban nem is csökken a század végéig a kisvállalkozók száma, de relatíve igen. Megállapíthatjuk: a már említett okok miatt a század végére több iparág jórészt eltűnik az önálló műhellyel rendelkező kisiparosok sorából.

360 A volt mesterek, illetve leszármazottjaik munkaalkalmat keresnek, növelik a munkavállalók számát. Ezek mellett okvetlenül számolnunk kell a kialakuló proletariátus összetevőjeként a közvetlen környékről, vagy akár a távolabbi vidékről beköltözött agrárproletárokkal, akik szintén az ipar területén szeretnének megélhetést találni. Ezek számát egyrészt a magyar gazdasági élet sajátos — poroszutas — fejlődési iránya növeli, másrészt a század végére egyre inkább kró-