Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 3. Az István malom történetének utolsó évtizede (1934—1944)

anyag- és őrleménykészletében, miközben a malom épület- és berendezésértékében jelentősebb gyarapodás következett be. Mindezeknek a tényeknek a figyelembevételével úgy összegezhetjük a malom háború alatti működését, hogy a kedvezőnek feltételezhető konjunktúra ellenére — de ami a valóságban sok irányból kötött volt — a malom éppen csak a veszteségeken tudott felülemelkedni, s a stagnálás állapotában volt. Leszűrhető az is, hogy nem volt olyan törekvés 1939—1945 között — amit pedig az első világháború során megfigyelhettünk —, hogy újabb és újabb tőkeemelést hajtsanak végre. Ugyanakkor szintén a két világháború alatt kialakult helyzet különbözőségét mutatja, hogy a második világháború idején a malom jelentős saját terménykészlettel rendelkezett. Egészen más körülmények alakultak ki az üzem veszélyeztetettsége szempontjából is. A háború menete, a bombázások, a frontátvonulások — főképpen 1944-től — sokkal inkább veszélyeztették a hátországi üzemeket, mint 1914—1918 között bármikor is. Az István malom a bombázásokat annak ellenére, hogy területére 1944-ben hét bomba esett, aránylag szerencsésen vészelte át, mert csak a silóraktár oldalát érte közvetlen találat.

354 Sokkal súlyosabb csapást hozott — s egyben az üzem pusztulásával járt együtt — a németek kivonulása. Közvetlenül a város felszabadulását megelőző napon a malomban megjelenő német műszaki katonák az üzemet leállították, majd az önműködő oltókészülék vezetékeit felrobbantották, hogy ezzel az esetleges mentést megakadályozzák. Ezután került sor a gépház és a műhely berendezéseinek robbantásra való előkészítésére. Egyidejűleg a búza- és lisztraktárakat benzinnel és petróleummal lelocsolták. Majd végrehajtották a robbantást. Lángra lobbantak a raktárak és a malomépületek is. A tűz következtében átszakadtak az emeleteket elválasztó mennyezetek, és így a IV. emeleten levő nehéz hengerszékek a pincében levő búzaraktárba zuhantak. A főépületből csak az oldalfalak maradtak meg, mert az oltást megkísérlő munkásokat próbálkozásuk azonnali abbahagyására szólították fel a géppisztolyos német katonák.

355 A malom 90%-os épület-, 100%-os malomgép- és 80%-os erőműtelepi gőzgépkárt szenvedett.

356 Ezen felül raktáraiban „500 vagon élet" pusztult el, ami még hónapok múlva is parázslott, mintegy szimbolizálva a németek magatartását, „akikért százezernyi életet áldozott a félrevezetett magyar nép". Az István malom üszkösödő romjai is „jelképezték a háború tüzében szenvedő magyar népet", amely volt szövetségeseitől viszonzásul verejtéke és kétkezi munkája eredményének elpusztítását, betevő falatjának megsemmisítését kapta.

357 Ezzel tulajdonképpen az 1844-ben alapított és 1848-tól üzemelő István malom működésének vége szakadt. Munkásai közül néhány (cca. 45 fő) megkísérelt ugyan a felszabadulás után a telepen egy olaj ütőt és egy kis hántolót üzemeltetni, de ezek sem voltak életképesek. 1945-ben kísérlet történt a malom újjáépítésére, üzembe helyezésére, egyrészt a város közellátása, másrészt munkaalkalom teremtése céljából, de a kér-