„Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a Szépnek…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 11. (Debrecen, 1978)

Dokumentumok - IV. Művészeti nevelés

Debreceni Iparos Dalegylet. Egyetemi Gépház Tisza István Dalköre, Debreceni Városi Dalegylet (1863), Kossuth Dalkör, Kereskedő Ifjak Dalköre, Ref. Tanítók Vegyeskara, Izraelita Ifjak Dalköre, Harmónia Dalkör, Törekvés Dalkör, Vitézi Dalkör, MÁV Egyetértés Dalkör, Debrecen— Nyilastelepi Népkör, Homokkerti Dalkör, Dohánygyári Sport és Dal Egyesület, Petőfi Dalkör, Debreceni Villamosvállalat Dalköre. 148 1937. december 23. • A HAJDÚMEGYEI ÉS DEBRECENI TÖRVÉNYHATÓSÁGI DALOSBIZOTTSÁG PÉNZTÁROSÁNAK JELENTÉSE A DALOSBIZOTTSÁG ELNÖKSÉGÉHEZ Közel 40 éves dalosmúltra tekintettel bátorkodom felhívni az alantiakra a Dalosbizottság figyelmét. A magyar dalosegyesületek anyagi helyzete rettenetes, mondhatnám, hogy kétségbeejtő. A nem üzemi dalárdák olyan nyomorban vannak, hogy még a karmestert sem képesek fizetni. Egyik nem üzemi dalosegyesület, akinek dolgait jobban ismerem, s amely egyesület azok közé tartozik, amelyek mégis jobb anyagi viszonyok között vannak, december 1-én azért szüntette be a tanulást, mert nem tud karmestert fizetni. A másik nem szünteti be ugyan a tanulást, de hónap számra nem fizet semmit a karmesternek, aki ezt megunja s otthagyja őket. Ez lehetetlen állapot s ezen sürgősen segíteni kell. A dalköröknek bevételi forrásokról kell gondoskodni, mert ha ez nem sikerül, el kell soknak hallgatni, ami mégiscsak szégyen lenne, hogy több évtizedes dicső múltra visszatekintő egyesületeknek el kell némulniok. A régi jó időkben megvolt minden egyesületnek a maga pártolótag tábora, amelynek pengőiből mégiscsak fenntartható volt az egyesület, de sajnos, hol vannak ma ezek, hiszen a polgárok jó része maga is tönkrement, helyüket a nők elfoglalják s bizony, sok maga is szívesen venné, ha valaki őt pártolná s nem ő mást, pláne dalkört. Régente tudott a dalkör egy-egy estélyt tartani, de ma ez lehetetlen. Tánc nélküli estélyt nem látogat senki, ha pedig tánccal rendeznénk valamit, akkor jön a terem, meghívó, postabélyeg, forgalmiadó, vigalmiadó, zenejog megváltás, rendőrségi engedély kérvény, diákjóléti hozzájárulás s végül az engedély díja. Ezeket bizony egy kis dalestély-féle el nem bírja s bizony nem is igen tartanak. Kérem, méltóztassék a Központhoz javaslatot tenni, miszerint, tekintettel a dalkörök hazafias kultúrmunkájára, ezt a sok terhet szüntessék meg, hiszen ezzel nem károsodna senki, mert ha ma nem tarthatnak a dalkörök estélyt a terhek miatt, tehát azon bevételektől elesnek, s lehetővé lesz téve a tánccal egybekötött, éjjel 2 óráig tartó dalos estélyek tartása, egy csapat a magyar dal és kultúráért dolgozó dalkör fennállását biztosíthatnák. A Központnak ezt meg kell tenni már a saját érdekében is, mert ha nem teszi,