„Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a Szépnek…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 11. (Debrecen, 1978)

Dokumentumok - III. Olvasási kultúra

1938. június KÖNYVNAPI KÖSZÖNTŐ A magyar irodalom panaszai régiek, nagyon régiek, éppen azóta vannak, amióta egyáltalán van magyar irodalom. Mert bizony nemcsak a Csokonai „Méla TempeföV'-jének volt itt koldusélete, hanem azóta is mindenkinek vagy majdnem mindenkinek, aki saját útját járta s egyben az örök magyarság céljait akarta szolgálni. Az akkori s mai idők közt alig van különbség... az írás nem terjed és nem úgy, mint az író szeretné, még ha a szíve vérével írja sem, még ha a lelkét kiteszi sem. Régen és sokan keresik erre a megoldást, de eddig bizony még nem találták meg. A magyar könyv, az igazi magyar könyv ma sem terjed, s az írók ma is nyomorognak... Egyedül a szocialista ipari munkásság az igazi olvasója a magyar és a külföldi magas irodalomnak. Sőt nemcsak olvasója, hanem vásárlója is, bár ha filléres keretek között is. S ez magától értetődő. Egy harcos osztály, amely a maga egészében a társadalmi hatalom felé tör, ebben a harcban minden fegyvert felhasznál, tehát a műveltséget is. Ahhoz, hogy felülre jusson, neki műveltebbnek, felelősebbnek, tájékozottabbnak kell lennie mint a birtokon belülieknek. S ez vonatkozik először az egész osztályra, azután pedig az osztályon belül az egyes emberekre is. Aki ezen az osztályon belül érvényesülni akar, szellemi vagy politikai vezető akar vagy szeretne lenni, annak nagyon sokat kell tudnia, tanulnia, hogy megszerezze a vezetést és a bizalmat. így aztán egyedül ebben az osztályban van Magyarországon kultúra dinamika, belső szelekció... Ugyanez a kultúrdinamika azonban teljesen hiányzik a mából. Mert nem igaz, hogy csak pénze nincs a parasztságnak könyvre. Érdeklődése sincs. De a parasztságban a levegő poshadt, a tanulásban, a művelődésben nem hisz, hiszen a művelt és okos paraszt is csak paraszt marad. Hogy viszont a parasztság, a szegény parasztság ugyanúgy olvasna mint az ipari munkásság, ha kiszabadulhatna a mai lehetetlenségből arra bizonyíték, hogy a világháború előtti agrárszocialista mozgalom idején olyan szellemi éhség, olyan kultúráramlás keletkezett az alföldi szegényparasztság körében, hogy valósággal kapkodták a könyveket. Különösen azokat a könyveket, amelyekben az „igazságot" vélték. Nyomtatott. — Veres Péter: Irodalom és közönség (Könyvnap elé) Kelet Népe 1938. június.