„Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a Szépnek…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 11. (Debrecen, 1978)
Dokumentumok - III. Olvasási kultúra
MIT OLVAS DEBRECENBEN HATVANEZER EMBER Ezidőszerint több mint huszonötezer kötet könyvállománya van a debreceni könyvtárnak, amely három tagozatra oszlik: ifjúsági írások, — regények s általában szépirodalom s végül ismeretterjesztő művek. — Örömmel állapíthatjuk meg, ami különben a kitűnően felszerelt könyvtár vezetőségének is érdemként tudható be, hogy a közművelődési könyvtár forgalma évről-évre szemmel láthatóan növekszik. Azt lehet mondani, hogy évente mintegy ezer-kétezer a szaporulat. Ebben az évben január elsejétől, november elsejéig összesen hatvankétezer ember vette igénybe a közművelődési könyvtár anyagát! Érdekes ezzel kapcsolatban egy kis statisztika: a hatvanezer ember között legtöbb a köztisztviselő utána következnek a háztartással foglalkozók, azaz a nők, azután a kereskedők. Az viszont elég szomorú megállapítás, hogy a fiatalság, diákság amely eddig vezetett, most inkább egyéb szórakozásokat keres s hagyja a könyvet, mint „unalmas fárasztó olvasmányt". Érdekes és pontos kimutatást is lehet megállapítani a könyvtár statisztikájából arra nézve, hogy mit olvas a debreceni ember. Azzal kell kezdenünk, hogy ezen a téren is van egy kis sajnálatos visszaesés. Az ismeretterjesztő tudományos művek iránt lényegesen megcsappant az érdeklődés. Csaknem felére esett vissza a tudományos művek olvasóinak a száma egy év alatt. A regényekben, főleg a kalandos vagy detektív regények terén azonban annál nagyobb az érdeklődés. Nincs olyan izgató tartalmú regény a közművelődési könyvtárban, amely ma még teljes jó, vagy tiszta állapotban kapható lenne. Egy hónap alatt tizenöt kézen is megfordul a legújabb detektívregény! Ezzel szemben viszont azt is meg kell állapítanunk, hogy a statisztika szerint még ma is nagyon sokan vannak — igaz, hogy inkább az öregek között — akik Jókait és Mikszáthot olvassák. Különösen nagy előszeretettel kölcsönzik ki a legmodernebb magyar regényeket. — A verseskönyvek ideje ezúttal letűnt. Fehér holló az a fiatal ember, aki ma a közművelődési könyvtárból Ady, Petőfi, Arany vagy bármely más verses könyvet kérne. Ennek a magyarázata valószínűleg abban lelhető, hogy most több a „költő", mint a könyv. A közművelődési könyvtárnak ebben az esztendőben mintegy kétezer pengő állott rendelkezésére a könyvtárállomány gyarapítására. Ezt az igazgatóság a közönség igényeinek figyelem előtt tartásával fordította a könyvek beszerzésére. Utánpótlásra nem igen van szükség, mert a kölcsönvevő rendszerint vissza is viszi a könyvet. 1 A könyvtár óriási forgalmát az év tizenegy hónapján át mindössze három tisztviselőnő látja el dr. Ecsedi István igazgató irányítása mellett. 2
