Dokumentumok a szövetkezeti mozgalom Hajdú-Bihar megyei történetéhez. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 10. (Debrecen, 1977)
A tsz-történetírás levéltári forrásai — Gazdag István
lődésének értékelésére. Az életkori adottságok, a termelési struktúra, a politikai vezetés, a jövedelmi viszonyok alakulása, az iskolázottság, a kulturális színvonal, a szabadidő-struktúra mind-mind szerepet játszik a termelőszövetkezeti tagság világnézetének és életmódjának alakításában. A történetíró, ha valóban termelőszövetkezeti történetet akar írni, eleget téve a megrendelő sokszor indokolt és érthető igényeinek is (névsorok, visszaemlékezések stb.), törekedni kell arra, hogy munkájával szolgálja települése, megyéje történelmi szintézisét, hogy segítse a tsz-mozgalom megyei, országos történetének megírását. A fenti igényeket csak tsz-monográfiák keretében lehet megvalósítani. A Hajdú-Bihar megyei termelőszövetkezetek történetének feldolgozása elkezdődött. Az első kimondottan propagandisztikus jellegű kis lélegzetvételű kiadványok (a nagyrábéi Petőfi, a macsi Új Hajnal stb.) az 50-es évek derekán születtek és agitáló jellegükből adódóan csak a kiugró eredményekről adtak számot. Éppen ezért történeti értékük minimális. 1970-ben vette kezdetét az intenzívebb tsz-történetírás. Az elmúlt öt évben megjelent kb. 10 ismert munkából sajnos csak két esetben találkozhatunk levéltári, tsz-irattári anyagok feldolgozásával, jegyzetek alapján. A többi tanulmánykötet esetében visszaemlékezések, legjobb esetben tsz-irattár jelzet nélküli felhasználása szolgáltatta az alapanyagot. Az ilyen munkák ismeretterjesztő, jubileumi jellege nem teszi lehetővé — az esetleges élvezetes stílus ellenére sem — a tsz-történetírás komoly fejlesztését. Ilyen esetekben a termelőszövetkezetek vezetősége igénytelen volt, hiszen a megjelentetett művel — amelynek költségei sokszor indokolatlanul magasra rúgtak — úgy vélte, eleget tett a 20 vagy 25 éves évforduló által támasztott igénynek. Ezeknek a műveknek az írói a munka könnyebbik oldalát választották, hiszen a visszaemlékezésekből, néhány irattári aktából „tsz-történetet írtak". Meg kell állapítanunk, nemcsak az országos, hanem a megyei helyzetet is ismerve, hogy a helytörténetírásban az ipari üzem és a tsz-történetírás területén legnagyobb az elsekélyesedés veszélye. Mindezek ellenére a jövőben egyre több tsz történetét kell eredményesen feldolgozni. Az első kérdés: Kit lehet a munka elvégzésére felkérni? A szövetkezet vezetőinek ezen a téren is nagy a felelőssége, hiszen az ő döntésüktől függ, hogy a közös vagyonból időt álló történeti értékű művet 2 vagy pedig díszes, de színvonaltalan, esetleg brosúra színvonalán álló propagandafüzetet készítenek. A szövetkezetek vezetői a kiadvány munkában számíthattak és számíthatnak a tanácsok művelődésügyi, mezőgazdasági osztályainak, az egyetemek agrárgazdaságtani, történelmi és marxista tanszékeinek, a múzeumok és a levéltár szakembereinek támogatására. A tsz-történetírók munkáját nagymértékben meghatározza az, hogy milyen források állnak rendelkezésükre. Ismereteink alapján történészeink a megyei termelőszövetkezetek történetére a következő levéltári forrásokat kutathatják:
