Helytörténetírás levéltári forrásai III. 1944-1971 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 9. (Debrecen, 1976)

XXI. fondcsoport. MEGYEI TORVÉNYHATÓSÁGOK ÉS THJ VÁROSOK - Hajdú megye önkormányzati szervei

már kifejtettük /XXI.1./ Hajdú vármegyének 1945-1947 novembere között önálló főispánja volt, éppen úgy, mint Debrecennek. 1947 őszétől a két törvényhatóság főispáni tisztségét azonos személyek töltötték be a tanácsrendszer megalakulásáig, 1950. június 15-ig, amikor maga az állás is megszűnt. A levéltári iratok nem mindenkor tükrözik a két hivatal önállóságát. A Levéltárban őrzött főispáni iratok négy állagra tagolódnak. A tagolás alapja a különböző feladatkörök ellátása. Az első állag a főispánnak, mint a törvényhatósági bizottság elnökének irataiból alakult ki; ezek 1945-1949. évekből maradtak fenn. Tárgyuk magában foglalja a bizalmas miniszteri, elsősorban belügyminiszteri rendeleteket, többek között a reakciós tisztviselők eltávolitására vonatkozó utasításokat /7-1945/, a népbiróságok személyi állományára tett észrevételeket /16-1945/, a rendőrség havi jelentéseit a politikai, a gazdasági helyzetről, az árellenőrzés eredményeiről, /11-1945/. Tájékoztatást kapott a főispán a kisiparosok műhelyeiről, helyzetükről, a segédek és a munkások ellátásának körülményeiről /56,57,161-1946 stb./, a politikai tüntetésekről főként Hajdúsámson /18-1946/, Hajdúnánás, Téglás, Püspökladány /208-1946/, Egyek /41-1946/, Hajdúszoboszló /67-1946/ stb. területéről. Mindezekről a kérdésekről a főispán ugyanazon a számon tájékoztatta a belügyminisztert is, ilyen módon az iratok egységesen tükrözik az akkori politikai hangulatot, a népesség különböző rétegeinek állásfoglalását. Ennek az állagnak irattári rendszere növekvő sorszámos; ha az iratok nem is mindenkor vannak összekapcsolva, az iktatókönyv az egybetartozásra utal. A vármegyei közigazgatás ügyeinek főispáni elintézése a második állagban

, az "általános iratok" között található. Ennek az állagnak ügyiratkezelése 1944. október második felében kezdődött. A vármegyében sajátos helyzet alakult ki azzal, hogy önálló főispánt a szovjet katonai közigazgatás nem bizott meg, hanem 1945. január 4-ig az alispán látta el a főispáni teendőket is, amikor az Ideiglenes Nemzeti Kormány kinevezte a vármegye önálló főispánját. A közigazgatási iratok az élet csaknem minden területére vonatkozóan forrásértékkel bírnak. Mert hiába határozta ,meg a törvény a főispán jogkörét és hiába korlátozta azt elsősorban az ellenőrzésre, a felszabadulás olyan helyzetet teremtett, hogy a főispánnak egészen aprólékos részletkérdésekben is intézkednie kellett. Az» 1944 december vége előtti állapotot az akkor még járási főszolgabírók továbbra is fenntartották, emiatt közvetlenül a főispánnak tettek jelentést az újjáépítésről, a mezőgazdaság állapotáról, a hivatalszervezésekről. Ez a helyzet csak 1946-ban azután változott meg, amikor már megszilárdultak a hatáskörök. De a képviselőválasztási ügyekben, a törvényhatósági bizottság tagsága kérdésében, a lakáshelyzet javításában, a spekuláció felszámolásában, az árurejtegetők elleni tüntetésekben közvetlenül, vagy halasztható esetben az alispán útján a főispánnak is intézkednie kellett. A közigazgatási iratok elsősorban ilyen természetű ügyekre vonatkoznak, amelyeket még szaporítanak a különböző személyes természetű beadványok álláskeresés, áthelyezés, segélykérelem stb, vonatkozásában. Az iratok kutatását megkönnyítik az iktató- és mutatókönyvek, amelyek mindenkor feltüntetik a számsoros kapcsolást. Az irattári rendszer ennél az állagnál is növekvő sorszámos, évenkint újrakezdődő módszerrel. A harmadik állagot a főispánnak közellátási kormánybiztosi működése idején