Helytörténetírás levéltári forrásai III. 1944-1971 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 9. (Debrecen, 1976)

XXI. fondcsoport. MEGYEI TORVÉNYHATÓSÁGOK ÉS THJ VÁROSOK - Bihar megye önkormányzati szervei

tály kapcsolódott. A felszabadulás után a korábbi rendeletek továbbra is érvényben maradtak, 1950 előtt csupán inkább ésszerüsitési rendelkezések láttak napvilágot. Többek között az állami pénzgazdálkodás könnyebbitését szolgálta az 1946. évi 16. t.c. alapján kiadott 5.240/1947. /IV.24./ M.E.sz. rendelet, amely a törvényhatóság kezelésében lévő alapok egy részét megszüntette és vagyonállagukat háztartási kezelésbe vette, kivéve az állattenyésztési, ebadó, közútiadó, kórházi alapokat, amelyek továbbra is önállóak maradtak, de felhasználásukról a törvényhatóság gondoskodott. 1947 augusztus 1-től tehát a vármegye minden bevételét és kiadását a háztartási költségvetésben kellett elszámolni. A számvevőség kötelezettségeit szélesebb körűvé tette a 13.250/1948. /XII. 23./ sz. kormányrendelet azzal, hogy kötelezte az eddigi számszaki jelentéseken túlmenően időszaki szöveges jelentések felterjesztésére. A jelentésnek ki kellett terjednie a feloszlatott egyesületek vagyoni maradványaira, a kábitószeres megbetegedésekre, a költségvetésekre, a zárszámadásra, a háztartási alap eredménykimutatására, az önkormányzat személyzeti és dologi statisztikájára, a szőlőtelepítésekre, a sajtótermékekre, az állatösszeirásokra, a hároméves terv munkálataira, a beiskolázásra stb. A jelentéseket az alispán útján kellett felterjeszteniük, ilyen módon ezek lényegében az alispáni jelentések kiegészítését képviselték. A Bihar vármegyei számvevőség iratai hiányosan maradtak fenn, miután a vármegye megszűnésével a Debrecenbe szállított volt vármegyei irattár egy része elpusztult. A megmaradt segédletek szerint feltehetőleg az iktatmányoknak legföljebb 10, a nyilvántartásoknak 40 %-a áll rendelkezésre. A fond két állagra tagolódik. Az első az általános iratokat tartalmazza 1946-1950. évekből, a másik a számviteli gazdálkodás nyilvántartásait és beszámolóit. Az első állagban őrzött kisszámú irat költségvetéseket, államkölcsönügyeket, utiátalányokat, segélyfolyósításokat, pénztárvizsgálatokat, állóeszközök kimutatását, készletgazdálkodási elszámolásokat, a pénzügyi fegyelemre vonatkozó feljegyzéseket, terményárak beszámolóit, vagyonkezelési vizsgálatokat, közmunkaelszámolásokat, adománygyűjtési engedélyeket stb. tartalmaz, iktatókönyvvel és mutatóval. Az iratok irattári rendszere alapszámos rendben kezelt növekvő iktatószámos. A második állag gazdagabb, mert a fennmaradt nyilvántartások a vármegyei gazdálkodás csaknem minden ágáról tájékoztatnak. Többek között a főkönyvek, az alapok elszámolásai, az ingatlanvagyon törzskönyvei végeredményben a költségek minden irányú elszámolásait képviselik. Irattári rendszerük az alapok elnevezéséhez, a főkönyvek jellegéhez igazodik. A számvevőség iratait azonban a megfelelő alispáni iktatószám ismeretében kell kutatni, mert az elvi határozatokat az alispáni közigazgatási iratok tartalmazzák. Ezeknek tulajdonképpen a számvevőség főnöki ügyosztályán volna a helyük, de ilyen Bihar vármegyéből nem maradt fenn. Itt hivjuk fel a figyelmet arra, hogy olyan nyilvántartások, amelyek együttesen tartalmazzák a felszabadulás előtti és utáni tárgyköröket, - akár a háztartási alapra, akár más alapokra /mint ebadó, útadó, kórházi alap stb./ vonatkoznak, - a IV. fondcsoportban keresendők.