Helytörténetírás levéltári forrásai III. 1944-1971 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 9. (Debrecen, 1976)

XXII. fondcsoport. MEGYEI VÁROSOK ÉS KÖZSÉGEK IRATAI

azokat zárt könyvben vezették. A jegyzőkönyvek egyes tárgysorozati pontjait évenkint újrakezdve kellett megszámozni; az ugyanott szereplő másik szám már a községi közigazgatási iktatószámra utal, mert az ügyek referense a főjegyző, vagy adóügyi jegyző, esetleg a szakágazatok valamelyikének vezetője /tisztiorvos, gazdajegyző/ volt. Viszont első fokon a jelentést ők is a községi főjegyzői iktatóhivatalba nyújtották be. A képviselőtestületi határozatok legnagyobb része visszatükröződik a járási főjegyző, vagy az alispán irattárában, miután a határozatokat első, esetleg másodfokon azoknak kellett jóváhagyniok. De az is jellemző a községek iratkezelésére, hogy egyes társadalmi szervek iratait gyakran maguk kezelték. Komádiban pl. a mezőgazdasági és a népjóléti. munkaügyi bizottságok 1949. évi iratanyaga a közigazgatási iratok között található, mert a képviselőtestület előtt elhangzott referátum után a főjegyző azokat magánál tartotta. A közigazgatási iratok irattári rendszere csaknem kivétel nélkül évenkint újrakezdődő, növekvő iktatószámos. Hátraugrós alapszámmal kevésszer találkozunk. Viszont előreugrós rend mutatkozott másutt pl. Balmazújvároson. De egyes helyeken, mint pl. Pocsajon, Álmosdon, Darvason, Kismarján törekvések jelei mutatkoznak az irányban, hogy tárgyi 'csoportokat alakitsanak ki s ebben az esetben már eleve megvalósították a tematikai nyilvántartás elvét. Kár, hogy a későbbiekben ezt nem folytatták, holott Bihar vármegye alispánja 1945, február 16-án már arról intézkedett /405-1945.sz./ hogy az iratkezelés szabályos, áttekinthető legyen. Az ügyek jellege szerint a közigazgatási /főjegyzői/ iratok együttesén belül a községekben is "elnöki", vagy "bizalmas" iratok sorozatát kellett kialakítania, amelyek többnyire nem maradtak meg, csak néhány községben, mint pl. Kábán, Derecskén, Mezősason és feltehetőleg más nagyközségekben. Ezeknek az iratkezelési rendje is sorszámos, 1949. októberétől kezdve viszont minden községben a Botár-féle közigazgatási számrendszer előirásait vették figyelembe, persze mindazzal a sok félreértéssel és hibával, amiről a helyi szakirodalom már tájékoztatott. A községi igazgatás fondja egy-egy település életének hü tükre. De teljesnek korántsem tekinthető. Mindenre kiterjedő felsorolásukra nincs lehetőség, de az vitathatatlan, hogy a helytörténeti kutatás kiindulópontja mindenkor a község iratanyaga. Ha valaki helytörténeti témákban folytat kutatásokat, nem szabad figyelmen kivül hagynia a már emiitett tényt, hogy az egykorú iratkezelés összefüggései folytán az V. fondcsoportba tartozó és 1950-ig terjedő fondokban a b./ állag iratai között is fontos, felszabadulás utáni jegyzőkönyveket, nyilvántartásokat találhat. Jellemzésül emiitjük, hogy többek között Álmosd községnél az 1945-1950. évi képviselőtestületi jegyzőkönyvek, az 1945. évi földhözjuttatottak névsora, a búza földadókivetési lajstrom 1946-ból, a köztartozások nyilvántartása 1946-1948. évekből, rögzített együttes keresetiadó kivetési lajstrom 1949-ből, az 1945, 1949. évi házadó kivetési lajstrom mind a tőkés korszaknak b./ állagában kezelt iratok között találhatók. Általában: ha a felszabadulás utáni, de 1950. előtti iratok között a községi fond c./ állagában valamely jegyzőkönyv vagy nyilvántartás nem található meg, célszerű annak a raktári jegyzék alapján a b./ állagban is u-