Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikairó

gyi emlékek /néprajai, régészeti, művészeti vagy egyéb/, ke­rültek elő, a gyűjtést milyen irányban kell folytatni, az ed­digi eredményeket milyen irányban kell tovább szélesíteni, a kutatást merre lehet folytatni, A munkának ez a része segíthet a helytörténeti gyűjtemény fejlesztésében, megőrzésében is, jő alap tehát a krónikairó munkához. Mint kérdés felvetődik, hogy egy-egy község, vagy üzem által megjelentetett hiradő, üzemi híradó mennyire te­kinthető krónikának. Szerte az országban bizonyos időszaki ki­adványok látnak napvilágot. Vannak havi, és negyedévenként megjelenő tájékoztatók, amelyek krónikás adatokat tartalmaz­nak. Ezek nem helyettesitik a krónikairást, de adatokat szol­gáltatnak, s a krónikáknak részeként kell azokat nyilvántar­tani. Adatait a bibliográfiákban is kell szerepeltetni,mert a feldolgozó munka során hasznos segítséget jelentenek. Ide so­rolandók az úttörő őrsi naplók, vagy őrsi hiradók legyenek azok kézirással, vagy gépírással sokszorosított példányok. Ez vonatkozik a TSz. híradókra, egyéb időszakos tájékoztatókra vonatkozóan is, amelyek mint dokumentumok kiegészítik a kró­nikát. A krónikairó. A krónikák elkészítése szempontjából egyáltalán nem közömbös a krónikairó személye. Végső soron 6 a meghatá­rozója annak, hogy milyen szintű a krónika, mivel nem dilet­táns történetírásról, hanem a tények hü rögzítéséről van sző.

Next

/
Oldalképek
Tartalom