Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónika formái

latait ia magában kell foglalnia. Mindez természetesen nehezen képzelhető el egy sze­mély munkájában, segítség nélkül. A krónikairónak segítőtár­sakra kell támaszkodnia, akik az eseményeket tényszerűen is­merik. Legjobb, ha egy szakkör támogatja munkáját, ahol a ta­gok között arányosan, szétoszthatók a feladatok. Egyik tag ada­tokat gyűjt, másik grafikont készit, harmadik fényképes doku­mentációt, negyedik sajtókivágást és igy tovább, amelyből ala­kul, formálódik a kép, s év végén tulajdonképpen együtt áll az év története. Ha jól szerkesztett tartalommutató is készül hoz­zá, amely a tájékozódást is megkönnyiti, viszonylag csekély áldozattal jól használható forrásértékű kézikönyvet lehet lét­rehozni. Az ilyen módon jól összehozott adattár megszünteti a kapkodást, kizárja az emlékezetre utaló esetlegességnek még a lehetőségét is. III. üzemi krónika. Az utóbbi időben egyre sürgetőbben került felszin­re az üzemtörténetirás kérdése, amely természetesen nagy len­dületet adott az üzemi krónikák születésének. A krónikairásnak igy ez az egyik legfontosabb műfaja. Sajnos kivülálló aligha vezetheti, mivel egy üzem területén nem feltétlenül kívánatos, ha.egy idegen jön-megy, s olyan dologba Üti az orrát, olyasmi után "szimatol", ami sokak szerint nem tartozik rá, vagy nem feladata. Üzemen belül pedig, ha nincs egy megszállott a tör­ténelem iránt érdeklődő személy, társadalmi munkában nehezen képzelhető el. Leginkább a KISZ szervezet vehetné kezébe szer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom