Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - Az önkormányzat állami ellenőrzése

A királyi biztos szerepe különösen fontossá vált azóta, hogy a magyar kamarán belül 1733. július 21-én megalakult az ún. városi bizottság, amely ellenőrizte a városok gazdálkodását, míg a politikai ellenőrzés jogköre 1723 óta a helytartótanácsot illette. Az utóbbi képviseletében járt el a királyi biztos a tisztújítások alkalmával és az azokat követő időszakban. Debrecenben a királyi biztos először 1690-ben vett részt a tisztújításon,, majd attól kezdve mindegyiken megjelent, de a választások után rögtön távozott. Az 1770-es évektől itt is állandósult a biztosi intézmény; a királyi' biztosok egy része a városban házat építtetett vagy legalábbis lakást bérelt,, itt szervezték meg hivatalukat, majd rendszerint innét irányították a hajdúkerület ügyeit is, ha a két funkciót azonos személy töltötte be. Nem említve a XVIII. századi királyi biztosokat, a reformkorban a következők működéséről van tudomásunk: Ibrányí Farkas 1811-1815., Melczer László 1816-1817., Beck Pál 1817. májustól 1826. években. Pálffy József 1827. június, Semsey Jób 1827-1834., Kállay István 1835-1838., Dettrich Miklós 1843-1848. években.

335 Az állam minden erejével igyekezett ellenőrizni a városi vagyongazdálkodást, az adófizetők helyzetét, az urbanizáció előrehaladását, s ezt elsősorban a feudális társadalmi rendszer érdekében tette, mert a vagyonosabb városlakók nagyobb biztonságot jelentettek a nemességgel szemben, mint a szegény polgárok. A várospolitika kedvezőbb alakulása révén az állam nagyobb pénzügyi előnyökhöz jutott és ugyanakkor bázist teremthetett politikai célkitűzéseinek támogatásához. Az alapvető kérdésekben a királyi biztosok és a városi vezetők meg tudtak egyezni, álláspontjuk legföljebb részletkérdésekben tért el. Túlzás volna, ha átütő jelentőségűnek értékelnénk a királyi biztosoknak akár politikai, akár gazdasági tevékenységét. Jelenlétük lényegében az önkormányzati életet nem akadályozta. Viszont az tagadhatatlan, hogy tehetségüktől függően befolyásolták a város arculatának alakulását. A városi tanács mindenkor szemben állt magával az intézménnyel, de a királyi biztosok személyének a legkedvezőbb feltételeket biztosította ahhoz, hogy kellemesen és kényelmesen érezhessék magukat, sőt legtöbbjüket díszpolgárrá választotta. Beck Pál egyébként a debreceni legnagyobb palota tulajdonosa volt, a mai MÁV-igazgatóság helyén. A királyi biztosok a lakosság körében tudatosítani szerették volna, hogy igazi jóakarójuk és támogatójuk az uralkodó, emiatt a szegényebb rétegek többször fordultak bizalommal hozzájuk a városi tanács ellen felmerült panaszaikkal.

336 A királyi biztosok a tanáccsal írásban közölték kívánságaikat és észrevételeiket, ugyanakkor írásos jelentést is kértek róluk. Emellett Debrecenben „királyi bizottság" (comissio regia) néven állandó összetételű testület működött, amely a főbíró elnöklete alatt minden rendelkezést megtárgyalt. Ha a királyi biztos részt vett az üléseken, az elnöki teendőket ő látta el. Az 1820-as években szokássá vált, hogy a királyi biztos több városlakó egyéni ügyeinek kedvezőbb elintézése érdekében emelt szót, többek között az adó mérséklése, a sérelmek orvoslása tárgyában, mert az érdekeltek nem a tanácshoz vagy a főbíróhoz, hanem hozzá fordultak. Ilyenkor a királyi biztos valóban kérte a tanácstól az ügy kivizsgálását.

337 A lakosok eljárása érthető, hiszen benne látták a királyi hatalom képviseletét, de az intézkedés arra vezetett, hogy a szenátus körében ellenszenv alakult ki az intézmény iránt.

333