Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - A királyi kisebb haszonvételek

által kiszámított területekkel, amelyek körülbelül 90 000 kh-ra teszik a ki­rályi adományból, 6500 kh-ra az örökös jogon történt vásárlásból és 82 000 kh-ra a zálogbirtokból származó földet, 23 A pusztáknak egyéni bérletek útján történő hasznosítása a város társa­dalmának meggazdagodásánál is nagy szerepet játszott. A bérbeadásnál ke­A bérbe adott földek megművelése nem tartozott a közösségi föld jogsza­gárok és háztulajdonosok egyénileg kapták meg, szemben a ház utáni föl­dekkel, ahol szigorúan az utcák részére megállapított területeket osztották dűlőkre. A kincstári puszták bérleti hasznosítása valójában már a mezőgaz­dasági magántulajdon csíráját hordozta és annak kialakulásához vezetett. A bérbe adott földek megművelése nem tartozott a közösségi föld jogsza­bályi kötöttsége alá eső területek sorába, hanem a bérbevevők saját elkép­zeléseik szerint gazdálkodhattak. Ez annál inkább megtörténhetett, mert nemcsak debreceni lakosok kaphattak földet, hanem idegenek is. 24 1843. március 4-én a tanács úgy határozott, hogy „a tavasznak bekövet­keztével a szegénység számára s a házipénztár jövedelmének is némü nevelésére a bevett szokás szerint a Csere alatt földeket osztani lehetne . . ." Ennek megfelelően a Nagy Diószegi és Vámospércsi utak között „1200 négy­szögölnyi holdanként két évre pénzfizetés mellett földek" három osztály sze­rint osztódnának: az I. osztályú föld 2-2 évre 5 vFt, a II. osztályú 4, a III. osztályú 3 vFt bérfizetés fejében, de mindegyik terület bérleti ideje csak két év. 25 A rövidre szabott bérleti idő miatt a helyiek csak a jobb földeket vették igénybe; ezért maradtak ki gyengébb területek, mint Kösélyszegen, Ebesen, Álomzugon, Vajdalaposán stb. A bérleti időt föltétlenül emelni kellett, ha a város minden földet értékesíteni kívánt. Ilyen értelemben határozott a nagy­tanács 1845. szeptember 1-én, támaszkodva a magyar kamara 1843. június 26-án kiadott rendeletére, különösen a távol fekvő birtokokat illetően. 26 Ami­kor 1854-ben a kincstártól a város véglegesen megváltotta a zálogos földe­ket, felmerült az az óhaj, hogy a „zálogsummát a polgárok fizessék be"; ennek teljesítése után „ezek a birtokok végleg a tulajdonosok birtokába mentek át". 27 így alakultak ki a kapitalizmus kezdeti szakaszán a vagyoni különbségek az ingatlantulajdon vonatkozásában is. A feudalizmus méhében megszilárdult birtokviszonyok a további tagolódás alapjává lettek a kapi­talizmus korában megindult szabad birtokvásárlás révén. A királyi kisebb haszonvételek Debrecen közösségi kezelésben tartott vagyonának második döntő je­lentőségű forrása a királyi kisebb haszonvételekből táplálkozott. A királyi kisebb haszonvételek eredete a feudális tulajdonjogra vezet­hető vissza. A földbirtok-adományozással együtt járt a feudális monopóliu­mok egy részének átengedése, azok között az italmérés, a hazátlan zsellérek úrbéri tartozásainak birtoklása, a húsméretés és állatvágatás, a malomtartás, a halászat, a boltbérszedés, a pálinkafőzés, a tégla- és mészégetés, a vám- és rév-, a vásár jog. Ezeket a jogokat más szabad királyi városok is élvezték, s ha azokkal helyesen éltek, nagy előnyökre tehettek szert. Debrecenben azonban nem mindenkor mutatkozott kedvezőnek a ki­rályi kisebb haszonvételekkel való közvetlen gazdálkodás; sok vita folyt akörül, hogy a meglevő jövedelemforrásokat közvetlen kezelésben haszno-

Next

/
Oldalképek
Tartalom