Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A munkásterületek

remtett, mert a lakások az átlagban 50 négyszögöl nagyságú telkeken szo­rosan egymáshoz tapadtak. De ez már inkább társadalompolitikai kérdés. A tanács azt is szerette volna elérni, hogy az új sori telepek önkényes bővítésének megakadályozására a telkek szélén egy második árokvonalat alakítsanak ki; ezt a gondolatot már 1820-ban felvetette a királyi biztosnak. Majd 1828. július 2-án az újabb betelepedések ellen azzal érvelt, hogy „van elegendő eladó ház az újsoron, mind pedig a belső városon, amelyek közül az ilyen (ti. taxás, K. Gy.) magának . . . jutalmasan szerezhet", mert „a város­nak holmi földkunyhókkal vagy ahhoz hasonló épületecskékkel való terjesz­tése ennek csinosodását és erejének nevekedését akadályoztatná". 214 A lakosság terjeszkedni kívánt, a városvezetés pedig a bővítés ellen volt: ebből az ellentétből fejlődött ki a „cívisproblémának" egyik alapja. A la­kosck a hó&táton es a belvárosban egyaránt telekhez és házhoz kívántak jutni, emiatt nagyon sokszor cseréigették otthonukat; a belvárosiak kiköltöztek, a külvárosiak egy része a városmag területén kívánt megte'epedni. A nagy telekéhség és a városközelség folytán például a Hatvan utcának az 1829. évi felmérés szerint már három házsora volt, miután közel feküdt a Külső vásár térhez, a nemzetközi piachoz és az emberek vidékről jövet ott hama­rabb juthattak munkához, tehát megtelepedtek. 215 Amikor az árkon kívül vásároltak, arra talán nem is gondoltak, milyen joghátrányos helyzetbe ke­rülhetnek, milyen mértékben fosztják meg önmagukat a belvárosi házakkal együtt járó előnyöktől, egyszerűen ingatlanhoz kívántak jutni. Ugyanakkor a telek ára is meghatározó szerepet játszott, mert az akkori viszonyok között elég magas költséggel járt egy-egy építkezés. A telekárakra jellemző adatokról számolt be a tanács az országos össze­író biztosoknak 1829. május 23-án: még mindig érvényben van a telkek arának 1778-ban történt megállapítása, nevezetesen a belvárosban egy négy­szögöl I. osztályú telek 48 kr., II. osztályú 30 kr., III. osztályú 20 kr., IV. osztályú 10 kr., V. osztályú pedig 5 kr. Látható, mily nagy különbségek áll­nak fönn. A jelentés ehhez hozzátette, hogy „a külsővárosi taksástelkeknek ára nincsen, amennyiben a hely vagy telek ingyen szokott adódni a taksa soknak és az adás- és vevés is közöttük nem a telekre, hanem a rajta lévő épületre nézve magisztratuális engedelem és becsű mellett szokott megtör­ténni". A „reális censusnál" emiatt a taxásokat figyelmen kívül hagyják. 216 A munkásterületek Az új sori városnegyeden kívül helyezkedett el Debrecen településszer­kezetének harmadik vonala, amely nem alkotott egységes földrajzi arculatot, de a reformkorban kialakult mag a későbbi változások során nagy szerepet játszott. Ezeken a helyeken fejlődött ki az ipari termelés munkásutánpótlása, ezekből váltak a későbbi munkásnegyedek. Előrebocsátjuk, hegy ezek a te­lepülések nem alkottak annyira zárt közösséget, mint a hóstátiak, lakóik életszínvonala és kereseti lehetősége is kisebb volt, mégis: a tekés termelés megindulásának csíráival függtek össze, és ahogyan megerősödtek a tőkés jellegű ipari üzemek, olyan mértékben nőtt a közelükben megindult telepü­léseknek mind jelentősége, mind pedig politikai súlya. A kezdetleges ipari centrumok körül kialakult telepek lakossága bér­munkából élt, foglalkozása rendszerint napszámos volt. De miután a terme­lés - nyilván - primitív üzemei maguk sem állandósultak, a körülöttük ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom