Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - Az árkon kívüli település

Az összeírások egy részéből az is kiderül, hogy a hóstáti házak építési ideje hozzávetőleg milyen évekhez kapcsolódik. Ahol a városrendezés és a belváros területének kiszélesítése folytán új utcahálózatot alakítottak ki, ott a házak is rendszerint újakként szerepelnek. 1825-ben a hóstáti telepek házainak hozzávetőleg 50 százaléka újként van feltüntetve, jeléül annak, hogy 1812 óta, de még inkább - mint láttuk - 1822 után hasították ki a városárok kijjebb helyezése folytán az újabb házhelyeket. 1825-ben a Péterfián a 127 házból 74 volt az újnak minősítettek száma, s ez elég világosan feltárja, hogy az Árok utca és más területek megtelepítése is új keletű.

206 Egy 1827-ben készített hóstáti összeírás

207 szerint Csapó utcán 216 háztulajdonos, 237 lakó volt; Cegléd utcán 268 háztulajdonos, 208 lakó; Péterfián 128 háztulajdonos, 83 lakó; Hatvan utcán 150 háztulajdonos, 180 lakó; Piac utcán 36 háztulajdonos 59 lakó; Varga utcán 110 háztulajdonos, 90 lakó élt, a családtagokon kívül. Az összeírásból különösen a lakók számának emelkedése válik azonnal feltűnővé, tehát az olyan személyeké, akik valószínűleg ideiglenesen más lakásában éltek, vagy esetleg a háztulajdonos távollétében főbérleti lakással rendelkeztek. Ez mindenesetre azt árulja el, hogy a város külsősorainak kialakulása után rohamos demográfiai változás következett be. A tanács 1828. július 16-án jelentést tett a királyi biztos részére, megállapítva, hogy az új hóstáti betelepülők között az alábbi megoszlással vásároltak telkeket:

208 1818-ban új telket vásároltak 7 darabot; 1819-ben 24 darabot; 1820-ban 25 darabot; 1821-ben 16, 1822-ben 19, 1823-ban 18, 1824-ben 30, 1825-ben 14, 1826-ban 30, 1827-ben 36 darabot és mindegyik háztulajdonos taxás kötelezte magát a 16 napszámra, mint a munkával megváltott taxa összegének a ledolgozására. Ez a jelentés arra is rávilágít, hogy nemcsak önkényes betelepülők szaporították a külsősori lakosságot, hanem maga a tanács is hozzájárult a hóstát kiszélesedéséhez és a környékből városba szivárgott személyek megtelepedéséhez. Ezzel ugyan korábbi intézkedéseit cáfolta meg, de a nagy nyomásnak előbb-utóbb engednie kellett, mert szabad munkaerőre volt szüksége. Az új sori telepek lényegében 1830-ig állandósultak, de a népesség növekedése korántsem szűnt meg. 1831-ben a taxástelkek száma a Cegléd utcán 270, a Vargában 110, a Piacban 366, a Hatvanban 150, a Péterfián 129, a Csapóban 217, együtt 912 volt. Érdemes ezekkel összehasonlítani, hogy az összeírás szerint - amely azonban sok hibát tartalmazott - a belvárosi telkek száma a Cegléd utcán 432, a Varga utcán 417, a Piac utcán 429, a Hatvan utcán 412, a Péterfián 453, a Csapó utcán 445 volt.

209 A belvárosi telkek mérete természetesen sokkal nagyobb volt, mint a külvárosiaké. A telkek és házak állapotáról a tanácsnak a helytartótanácshoz 1827. február 27-én intézett jelentése számolt be, amikor megállapította: ,,a külvárosi lakosok visszaélnek a királyi commissióktól nyert telkekre nézve a tűz ellen való bátorság fenntartására intézett hasznos rendelésekkel anynyiban is, hogy jóllehet csak a magok s házak népe lakásához mérséklett telek engedődött nekik, ezen keskeny telekjeiket is mindazonáltal minden-