Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)
I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - Közvilágítás, víz- és csatornaépítés
vízcsatornák keresztvágású rajzát" még nem terjesztheti fel a Kamarának, mert nincs kész; Szabó János erdőmester legföljebb egy hónap múlva készítheti azt el. Az első munkaeredményként a kollégium nyugati oldalán „a coquaház előtt elmenő kőkanális" rajzát küldötte meg. 160 Minden intézkedés ellenére még 1832. július 16-án is azt állapították meg a tanácsülésen, hogy vannak „pétzékkel kijelölt helyek", de többen nen veszik igénybe és a „jó rendtartás ellenére minden kapuk előtt a város körű Öszve vissza lehet látni trágyadombokat". Hasonlóan tisztátalan állapotod idéz elő az is, hogy „akiknek sárga földre vagy homokra van szükségük", a legközelebbi helyről ássák ki, mely miatt „sok helyeken már az ország utak is a kiásott gödrökkel elszorítódtak". A visszaélések meggátlására a tanács csőszöket rendelt ki, akik arra vigyáznak, hogy „a lakosok a kihordott trágyát. . . egyedül a kijelölt környékre rakják le", földet is csak ott szerezhetnek. A trágya az istállózás miatt gyűlt fel nagyobb mennyiségben. 107 Telt az idő, a csatornák hol bedugultak, hol összeomlottak, mert nem voltak megfelelően kibélelve, gerendázva, tisztítva. Többször elrendelték a tisztogatást, de azt vontatottan hajtották végre. Ezért írta a Társalkodó 1839ben, hogy „. . . némely utcákon csatornák vannak húzva, gyakoribb tisztítást kívánnának, de ezek építése egy idő óta majd egészen megszűnt s nincs is remény, hogy a város legszebb utcáinak közepén húzott árkokat csatornák váltsák fel . . " 168 1840. július 31-én Beregszászy Pál mérnök készített terveket a csatornák kijavítására, miután már 1839 októberében Kosztka Lipót mérnöksegédet az ügyben maga az Építésügyi Igazgatóság küldötte le, elsősorban a költségek kiszámítása végett. A csatornák javítására fordítandó összegről, 4550 forintról a tanács még 1841. szeptember 6-án sem tudott gondoskodni, ezért lényegében a munkálatok csak átmeneti javítást eredményeztek. 169 Végül a helytartótanács is beleavatkozott a kérdés megoldásába. 1842. augusztus 1-én a szenátus tudomásul vette, hogy Schmidt György „helytartótanácsi kormányzó mérnök" keresi fel Nagyvárad után Debrecent „a város vízi csatornáinak" megvizsgálására, miután Kosztka Lipót segédmérnök 1842. május 11-én meghalt. Schmidt mérnök sokáig volt Debrecenben a város költségén, és 1843. június 22-én a tanács nagyobb összegű napidíjat utaltatott ki részére a házipénztárból. 170 A csatornázás nagy összegeket emésztett fel. A Magyar Kamara 1844. január 17-én hagyta jóvá Debrecen elszámolását és a munkálatokhoz a kincstári hozzájárulást a város tudomására hozta, amelyet 1844. március 18-án előlegként a város házipénztára utalt ki. A számadás szerint a csatornázásokra 116 307 Ft 54 kr.-t fordított Debrecen az elszámolás időpontjáig és a még tervezett további munkákra előirányzatként 43 227 Ft 15 kr. szerepelt. A kamara szükségesnek tartotta Szabó János erdőmester külön megjutalmazását, s a jutalom összegéről jelentést kért. 171 Egy 1844. augusztus 3-i nagytanácsi tárgyaláskor megállapították, hogy nevezett 1099 napot foglalkozott a csatornázással, ezekre a napokra tehát rendes illetményein fölül napidíj jár „a városi csatornák ásása s építtetése körüli fáradozásaiért, úgy az utcák kiegyenlítésére szükséges vízmértéki munkák elkészítéséért". 172 Ezzel csak az utcai főcsatornák egy része nyert befejezést, mert a mellékcsatornák ügye később is állandóan foglalkoztatta a tanácsot. 1846. március 16-án is arról tett jelentést Nánássy Gábor tanácsnok, hogy „a már vízcsatornákkal ellátott utczákbeli háztulajdonosoknak azon hanyagságát, mi-