Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)
I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A városmag (belváros)
írták össze a Harmincados közt, a Sánta közt, a Félszervargát, a Cser vagy másként Ser utcát több máson kívül. Mindenképpen indokolt volt az utcák nevének végső megállapítása ahhoz, hogy a szenátus legalább a városmag lakosságának létszámát, a házak sorszámát és magukat az utcákat számon tudja tartani. Ezért rendelte el a szenátus 1841-ben a teljes utca- és házszámbavételt, de két év munkája során sem jutottak el a végleges eredményig. 1843, február 18-án újból módosítani kellett a korábbi felmérést, 49 de annak eredményét sem fogadhatták el, mert maga a királyi biztos hozta a tanács tudomására, hogy a felmérés rossz, nem vett mindent figyelembe. 50 Észrevételeit a királyi bizottság ülésén kifejezésre juttatta azzal, hogy „nemcsak a rendőri felügyelés és adószedési tekintetből, hanem az újabb törvény által behozott telekkönyvek pontosságára nézve is szükséges lévén, hogy más városok példájára ezen kereskedelmi tekintetben is nevezetes szabad királyi város fő- és alutcáinak nevei és a házaknak sorszámjai az utcák szegleteire és házakra feljegyeztessenek", emiatt az 1841-ben és 1843-ban megkívánt elrendezést végre kell hajtani. 51 A rendelettel összefüggésben készültek az új utcatérképek, a névváltozások feltüntetésével. Az elv az volt, hogy „némely használható s a nép ajkain is honosult neveket" továbbra is fenn kell tartani. Ebből az alapelvből kiindulva változott meg a Madár utca Kandia utcára és egyesült a korábbi Kandia közzel, vagy a Magyar utcából Cserepes u., a Péntek utcából Pe-. recés, a Segedelem utcából Veres utca lett. Mindezekről a szenátus elé 1845. március 22-én terjesztett jelentés számolt be. 52 A tanács a jelentés alapján járt el, majd április 10-én oly értelmű határozatot hozott, hogy „a külvárosi házak a mostani számjaikkal utcák szerint lesznek megjegyzendők". 53 Az utcák átrendezésének első menete tehát a reformkori városrendezéshez kapcsolódik. De a munka végleges elintézést sem akkor, sem azóta nem nyert. A Bach-korszakban a német nyelvű feliratok elhelyezését is elrendelték és azok valóban elkészültek. 1853-ban azonban még mindig a feudális kori utcaszervezet volt érvényben s annak megfelelően a Hatvan utca szervezetéhez tartozott 17 belvárosi és 3 külvárosi, a Péterfiához 17 belvárosi, külvárosi nem, a Csapóhoz 24 belvárosi és 5 külvárosi, valamint egy új utca, a Ceglédhez 25+3+1, a Vargához 32+2, a Piachoz 13+2 utca,- ekkor tehát - a fentiek szerint - Debrecen hat utcaszervezet szerinti kerületéhez 128 belvárosi, 15 külvárosi és 2 újonnan nyitott utca tartozott. 54 A belvárosi utcarendezéssel kapcsolatban nemegyszer felmerült a fasorok és kertek rendezése is. Pl. a Nagyerdő parkosítását Geötz királyi biztos már 1794-ben javasolta. A Simonyi-gát kialakítása már 1820-ban megindult s a Péterfia úti fasor annak alapján terebélyesedett ki. Maga a tanács a fasor mentén húzódó útvonal mindkét oldalán gyümölcs-, dísz- és konyhakerteket kívánt létrehozni, s az egész területet szerette volna benépesíteni. E célból bocsátotta áruba az út mentén fekvő telkeket, házhelyeket, amelyeket Debrecen gazdagabb polgárai vásároltak meg, közöttük a kollégiumi professzori kar nem egy tagja. Egészében azonban a telkek eladása nem sikerült, mert sokan drágállták. 1826. április 17-ig „a megvételére senkisem Íratta fel magát", inkább 1830-tól kezdve vált egyre erőteljesebbé az érdeklődés. 1843ban pl. már 41 telket adtak el, 600 négyszögöl nagyságban egyenként. Helyenként szép kerteket alakítottak ki, többek között Varga Mihály 512 négyszögöles telkén egy téglalap alakú, átlósan húzódó utakkal kiképzett franciakertet épített; a kert közepén lugas állt, amelyből sugarasan sétányok halad-