Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)
III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A tudomány és művészet
csak a tanuló ifjúság, hanem a városi nagyközönség körében is". Munkássága azonban nem volt töretlen, mert talán még nagy tudományú édesapjának elvei örökségeképpen váltakozóan hordozta magában a polgári és nemesi tendenciákat, s ezért ítélte el többek között Dózsa Györgyöt is. 294 Ennek ellenére azonban mindenképpen újító volt, ezt legjobban mutatják az általa alapított Lant kötetei, még akkor is, ha a forradalmi gondolattal, a feudális rendszer megváltoztatásának erőszakos eszközeivel nem értett egyet. Nagy tekintélyét igazolja az is, hogy Semsey Jób királyi biztos 1828. július 9-én őt je 1 ölte az egyik szenátori tisztségre, de helyette gazdag polgárcsaládok tagjait választották meg Simonffy Dániel, illetve Kenessey Mihály személyében annak ellenére, hogy magának Péczelynek is nagy vagyona volt. 295 Mellettük Sárváry Pál és Endrődy János piarista lelkész emelkedett ki tudományos munkásságával. Az előbbi Kantot, Wolfot szólaltatta meg magyarul és olvastatta tanítványaival. 296 De nemcsak a bölcsészettudomány fejlődött, hanem más tudományágak is kiemelkedő eredményeket értek el. Az agrártudomány terén a reformkor egyik leggazdagabb munkásságú szakembere Balásházi János volt. Az ő életműve „haladó múltunk maradandó értéke". 297 Az iparfejlesztés szándékával kívánt önálló füzetsorozatot kiadni Nánássy Gábor nagykereskedő polgár „Alföld" címen 1846. május 7-én, de terve nem valósult meg. 298 Kiemelkedő földrajztudósok éltek a városban. Id. és ifj. Kovács György, Liszkay Sámuel, Beregszászy Pál, Frank Antal, Kádár Ferenc, Keresztszeghy Antal, Szabó János és mások a térképrajzolás, a földmérés tudományában szereztek maguknak maradandó nevet. 299 Mindezek azonban legföljebb esküdtként vettek részt a város politikai életében, de a hatalomnak sohasem voltak birtokosai. Lehet, hogy az élet minden területén kibontakozó tudományos vizsgálódások lendülete állította a politikai mozgalmak sodrába azokat a diákokat is, akik 1841-ben kéziratban terjesztették a szatmári 12 pontot s akik mindenképpen újat akartak elérni nemcsak a politikában, hanem a közművelődés területén is. 300 A diákság köréből kikerülő 33 név semmiképpen sem lekicsinylendő a polgáriasodás felé haladó Debrecen életében. A közművelődés ügyét lettek volna hivatottak elősegíteni az egyesületek. Tagságuk magatartását, politikai felfogását a főkormányszékek szinte állandóan ellenőrizték és működésükről jelentést kértek, mint 1837-ben, majd még határozottabban 1845-ben. A rendeletet a tanácsülésen 1845. február 3-án tárgyalva leszögezték, hogy „ezen tárgy hosszas vitatkozásra szolgáltatott alkalmat"; a vita végeztével csak a kaszinót, az Agarász Társaságot nyilvánították egyletnek, utóbbi azonban felbomlott. Egyéb egyesületekről a tanács nem tett jelentést. 301 A diáktársaságokat nem minősítették egyesületnek, holott azokat valóban foglalkoztatták a liberális politika eszméi, az új irodalmi törekvések. Működésük - akár a felnőtt közönség esetében - nem tükröz forradalmi nézeteket, magától a forradalomtól még Péczely is félt, de a haladás érdekében, a változások szükségességének felismerésével küzdöttek. A Csokonai síremléke körül kifejlődött vita a legjobban megmutatta, hogy érlelődőben voltak olyan nézetek, amelyekkel sem a kollégium vezetősége, sem a városi tanács szenátorai nem értettek egyet. Az ifjúsági olvasóegylet, a szépirodalmi lap szerkesztése az 1830-as években mind erre mutatnak. Az 1832/1833-as tanév II. felében 9 tagú ifjúsági egylet alakult, amelynek tagsági létszáma később növekedett. A rektor és a tanári kar az egyesületet jónak tartották,
