Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A gazdászati igazgatás f

Az építtető inspektor felügyelt elsősorban a középületek állapotára, bejelentés alapján vizsgálatot tartott a magántulajdonban levő házak felett, számon tartotta a köztulajdonban volt italmérőket, iskolákat. Feladatkörét 260 pontban 1840. április 9-én rögzítették. Munkakörének szakmai vonatkozásait a városi mérnökkel együttműködve látta el. Az állást 1833-ban rendszeresítették évi 100 forint fizetéssel.

214 A várnagy hivatalát Debrecenben 1845. október 16-án szervezték meg; a tisztségre háromévenként választották meg a nagytanács egy tagját. Feladatköre elsősorban a városháza épületének, karbantartásának munkájában merült ki, s különös figyelmet kellett fordítania a városháza épületében elhelyezett börtönök állapotára.

215 A vámíelügyelő a kapuőröket ellenőrizte, a vámelszámolásokat vizsgálta felül, s különösen vigyáznia kellett arra, nehogy a bérbe adott vámok elszámolásai körül hiányosságok mutatkozzanak. A városi belső vámot ugyanis a tanács rendszerint s főként az 1830-as évektől évi átalány fejében árverésen bérbe adta, de ha a bérlők valakit jogtalanul megvámoltak, akkor az kihágásnak minősült. 1833. január 19-én például felelősségre vonták Bihari Ferenc és Nagy Sándor vámarendátorokat, mert „azoktól is vámot vesznek, akik a város alatt mennek el", holott csak a városkapu alatt áthaladó személyek tartoztak vámot fizetni a megállapított taksa szerint. Az a vád is felmerült ellenük, hogy a helyi útviszonyokat nem ismerő idegeneket rossz kapuhoz utalták, s mert nem a közlekedés szerint illetékes városkapun át jutottak a városba, utólag 2-3 forint büntetéssel sújtották az érdekelteket. A törvényszék 100 forint büntetést szabott ki a bérlőkre, de az ügyész magának az inspektornak a megrendszabályozását is kérte a felügyelet elmulasztása miatt.

216 A magtárnok a tartalékolásra begyűjtött, felvásárolt szemes élelem mennyiségét, minőségét, kezelésének módját ellenőrizte. Utasítás hiányában a reformkor elején külön büntetést csak visszaélés esetén szabtak ki, de 1845. június 7-én külön „Magtárnoki utasítás" született. Eszerint a mag. tárnok kezelte a külső birtokokról származó természetbeni jövedelem elszámolásait is; fizetése évi 200 forint volt, a fölötte álló ellenőr pedig külön 100 forint illetményt élvezett.

217 A ,,vakhor" tilalma idején már a XVI. századtól fontos feladatkört látott el a borbíró, aki ellenőrizte mind a kocsmai kiméréseket, mind pedig kivizsgálta a házakban engedély nélkül végzett boreladást. Amikor a szabad borárusítást a polgárok részére hosszas harcok után a tanács biztosította, 1834-ben maga a borbírói hivatal is megszűnt és később nem került sor a visszaállítására.

218 Döntő feladatkört láttak el a pénzügyigazgatás alsó fokú tisztviselői. Az állam az önkormányzatokat évszázadokon keresztül igyekezett minél hathatósabban ellenőrizni. A választások idejére kiküldött királyi biztosok a XVII. század eleje óta politikai megbízatásuk mellett arra is törekedtek, hogy a pénzügyi munkát ellátó alkalmazottak lehetőleg szakemberek soraiból kerüljenek ki. Ezáltal kézben kívánták tartani a városi önkormányzat gazdálkodási rendjét. E törekvésük azonban nem valósulhatott meg teljes egészében, mert a zárszámadások felülvizsgálatán túlmenő hatáskört a kamarai hatóságok nem élvezhettek. A városi vagyon kezelését belső jogszabályok állapították meg, a számlákat a tanács emberei ellenőrizték,