Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)
I. FEJEZET. Település, városfejlesztés - A városmag (belváros)
nesítésére. 24 Hasonlóan többször kötelezték az építtetőt, hogy házának hom lokfalát az útszegélyhez igazítsa. De nemcsak egyedi kihatású eljárás érvényesült az utcák kiegyenesítésénél, hanem több utca szabályozására törekedtek, természetesen a lehetőségek határain és a magánjogi igények korlátain belül. Többek között rendezés alá került a Kandia, a Zöldfa, a Simonffy, a Burgundia, a Fél szer-Varga, a Cser, a Bárány utca, a Büdös köz, illetve ezeknek az utaknak egy része akkor nyílt meg. 25 1815-ben az utak szabályozására és a házépítkezések elrendezésére a szenátus újabb bizottságot küldött ki. Végső soron ez is csak megközelíteni tudta az építkezéseknél megkívánt városiasodás követelményét. Az 1815-ös bizottság tevékenységének alapelveit azonban még 1845-ben is tiszteletben tartották, mert az juttatta kifejezésre, hogy minden új utcanyitáskor és házhelykijelöléskor figyelembe kell venni a szépészeti érdekeket, a terület külső arculatát. 26 Ennek a bizottságnak alapelveire támaszkodva törekedett a szenátus - főként a mindenkori királyi biztos figyelmeztetése után - a városfejlesztés általános irányát megszabni. Az 1820-as évektől már nemcsak az utcák vonulatát igyekezett módosítani, hanem erőteljesen beleszólt a lakóházak frontjának kialakításába is, a telek fekvésének kihasználásába, a mellékhelyiségek elhelyezésébe; mindeddig ezek a kérdések nem érdekelték a város vezetőségét s azért fordulhatott elő, hogy az egészségügyi melléképületek, istállók és más helyiségek sokszor az utcafronton épültek. Az 1822-ben készített újabb városszabályozási terv már ezeket a követelményeket is tekintetbe vette, különösen a sörház körüli és a Csapó utcai építkezések engedélyezésénél. 27 Ezeknek a törekvéseknek a felismerése alapján joggal állapította meg Julow Viktor, hogy az 1820-as években „indul meg Debrecennek modern értelemben vett rendezett várossá fejlődése . . .", 28 ha nem is a kívánt mértékben. 1825. április 13-án a királyi bizottság ülésén megállapították, hogy a város „regulatiója" nem halad megfelelően. A királyi biztos javasolta, hogy a szükséges házbontásokat hajtsák végre, szélesítsék az udvarokat, meg kell akadályozni az engedély nélküli építkezéseket, mert a szabálytalan udvarokkal, házakkal „a víz folyását annyira elrontották, hogy a telkekről a más szomszéd telkekre megyén a víz." 29 A nyilvántartások és ellenőrzések következetes végrehajtása érdekében 1826. február 22-én a szenátus a városi birtok- és telektérképek elkészítését rendelte el, amelyet nagyrészt ifj. Kovács György geometra hajtott végre. 30 De az intézkedések nem jártak sok eredménnyel; több tényező befolyásának kellett ahhoz érvényesülnie, hogy Debrecen az urbanizáció útján előrelépjen. Eredményt kívántak a város szépítését sürgető polgári erők s mindazok, akik valamilyen vonatkozásban túlnéztek pillanatnyi érdekükön és hajlandók voltak a városfejlesztésért áldozatot hozni. Farkas Ferenc írta többek között 1834. június 6-án a szenátushoz benyújtott memorandumában, „látjuk és érezzük, mennyi van még hátra és mitsoda áldozatok kívántatnak tőlünk, hogy városunk ott legyen, ami egy szabad királyi városnak rendeltetése, hogy t. i. polgárai és lakosai a polgári csínosodás kényelmével élhessenek, hogy a kereskedés és mesterségek közöttük virágozhassanak, hogy a vidéknek vevő, adó és téli mulató helye és ennélfogva oly középpontja legyen", melyben vásárolhat, jól érezheti magát. Megállapítása szerint Pest után Debrecen lehetne a második város, de pénzhiány miatt „véghez nem viheti azt, amit
