Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A végrehajtószolgálat

„a polgármesteri hivatal a város gazdálkodásával foglalatoskodván, nem látja azt a közdolgok folytatására nézve hasznosnak (a tanács), hogy a bírói hivatalt illető foglalatosságok a polgármesteri hivatallal egy személybe egyesíttessenek".

152 Ezért a polgármestert az igazságszolgáltatásnál nem foglalkoztatták, s ha valaki helyettesként látta el a polgármesteri feladatkört, akkor még szenátorként sem kerülhetett a bírói tanácsba. A polgármester különben rangban a városnak második tisztségviselője volt, mint ahogy azt 1836. augusztus 19-én a nagytanács a királyi biztosnak is jelentette, vagy amint a helytartótanácsnak 1836. szeptember 6-án 22 243. szám alatt kiadott rendelete kimondotta, hogy a „városi kapitány és a többi tanácsbeliek felett elsőbbséget" élvez a polgármester. A tanács szerette volna egyszerűen a szenátorrá választás időpontját alapul venni a tanácsnokok közötti rang megállapításánál, és nem a beosztás szerint járt el. Amikor a helytartótanács a fenti állásfoglalást kiadta, a szenátus tiltakozott ellene, mert vita merült fel a régebben szenátori ranggal bíró városkapitány és a későbbi polgármesteri tisztséget betöltő szenátor rangsorolása körül. 1836. november 30-án a szenátus leszögezte, hogy a helytartótanács „feljebbi rendelését, mint alkotmányos jussain ejtett sérelmet úgy tekintvén, az orvoslás végett Ö Cs. K. Felsége eleibe nyújtandó alázatos felírás útján felterjesztetni rendeli".

151

' A polgármester egyébként a szenátorok kötelezettségeivel járó utcai megbízatások vagy céhbiztossági teendők alól éppúgy mentesítve volt, mint a magánlevéltári, könyvnyomdai felügyelet vagy a főkapitányi tisztség ellátása alól.

151 Említettük már, hogy a tanácsi és városigazgatási munka írásos teendőit a íő jegyző és apparátusa látta el. Az 1750-es évektől kezdve a tanács nevében intézkedhetett, majd a XIX. század elejére az írásos ügyeket minden vonatkozásban kézben tartó tisztségviselővé vált; várospolitikai kérdésekben intézkedési joggal nem rendelkezett. Az 1790. május 3-i választás óta Debrecennek a főjegyző mellett két aljegyzője működött. A hivatal részletes utasítása 1845. július 17-én került kiadásra.

155 A váraskapitányi hivatal a közbiztonsági, közrendészeti felügyeletet és a kisebb ügyekben felmerült büntetőhatósági feladatokat látta el. Az állás a korábbi utcai önkormányzatból fejlődött ki, de nem volt azonos az utcai közigazgatás ellenőrzésével megbízott és egy-egy szenátorral betöltött utcakapitányi állással. A városkapitányi állás megszervezésének gondolata már 1828-ban felvetődött, de a tervek kidolgozása több évet vett igénybe. Végül első ízben 1833-ban választották meg szenátori rangban az önálló városkapitányt, valamint annak helyettesét, az afkapitányt, míg a hivatalszervezésre vonatkozó utasítást 1836-ban adták ki, mikor megállapították a kapitányi munkakör szervezeti formáit is.

156 Az alkapitány személyének kiválasztása körül több vitára került sor. A királyi biztosnak az 1833-ban megejtett választások idején az volt a véleménye, hogy az alkapitány kinevezésének jogköre őt illeti, mert az nem önkormányzati tisztségviselő. Ez ellen az állásfoglalás és a ténylegesen megtörtént kinevezés ellen mind a szenátus, mind pedig a választott hites közönség tiltakozott, majd 1834. március 8-án követi pótutasításba foglalta azt a kívánságát, hogy az alkapitányi állás betöltése független legyen a királyi biztostól. A követi pótutasítás azért vált szükségessé, mert az 1833-ban megejtett tisztújítás után a város a pozsonyi kamaránál tiltakozott az alkapitány kinevezése ellen, de a kamara 1834. január 29-én a királyi biztosnak adott