Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A végrehajtószolgálat

rint katolikus volt, míg a főbírónál a reformátusokhoz ragaszkodtak. S hiába voltak különböző utasítások, 1848 előtt sohasem következett be, hogy a közigazgatási ügyeket teljes egészében a polgármester irányítása alá helyezték volna. A tanács kezében a hatalom egységes és oszthatatlan lévén, a végrehajtó szolgálat is szétválaszthatatlan volt akár közigazgatási, akár igazságszolgáltatási vonatkozásban. A hivatalok szétválasztásának igénye országos problémaként többször jelentkezett. Az 1827. évi 8. tc. alapján kiküldött rendszeres bizottságnak (commissio systematica) a városokra vonatkozó javaslata éppen az igazgatás kérdése körül („De directione civitatum") összpontosult. De alapvetően ez a javaslat sem érintette a városok belszervezetének valóban döntő vonásait, többek között a képviselő-testületi választásokat, a szenátust stb., mert a bizottság a hatalom birtoklásának elvein és módszerein nem kívánt változtatni. Mégis több kérdéssel foglalkozva az alábbiakra tért ki: a bizottság tagjai mindenekelőtt kívánták, hogy a városok ügyeit felső fokon a helytartótanács irányítsa és szűnjön meg a magyar kamara felügyeleti hatósága; ugyanakkor egyhangúlag követelték a királyi biztosi intézmény felszámolását és helyette a királyi főfelügyelői - egyesek a főispáni - állás rendszeresítését. Ennek a bizottsági jelentésnek részletes megtárgyalására 1829. január 20-ra Pesten értekezletet hívtak össze.

137 A megbeszélések eredményét Debrecenben a törvényhatóságok állásfoglalásának megismerése után összesítették, majd az ebből a célból kiküldött bizottság jelentését a debreceni tanács 1832. november 16-án vitatta meg.

138 Az átdolgozott és Debrecen vezetőségének nézeteit is kifejező javaslat többek között kitért a városi törvényszékek, a tárnoki szék, a végrendelkezési és öröklési jog kérdéseire. Más városokhoz hasonlóan Debrecen is megalkuvás nélkül ragaszkodott ahhoz, hogy az országgyűléseken a városok egyedi szavazati joggal rendelkezzenek, külön-külön és önállóan dönthessenek saját lakosságuk érdekképviseletéről. Mindezeken kívül harcolt a királyi biztosi és a királyi felügyelői intézmény ellen. Igaz, hogy egyelőre sem az országos, sem a helyi javaslatok nem váltak törvénnyé, de politikai jelentőségük így is kétségbevonhatatlan, mert tárgyalásuk során országosan éles viták bontakoztak ki, amelyek hozzájárultak a közvélemény formálódásához. Országos méretekben ezek a viták segítették elő, hogy „kialakult a liberális reformprogram és kikovácsolódott a párt is", amely a következő évek harcait irányíthatta.

139 A választott hites közönség 1834. június 20-i ülésén a népszószólót bízták meg azzal, hogy javaslatot dolgozzon ki a hatáskörök tisztázása céljából. A javaslat vegye figyelembe a város korábbi határozatait, gazdálkodásának rendjét és ezzel kapcsolatban azt a körülményt, hogy a vezető tisztségek betöltése rendszeres időközökben történjék.

140 A hivatali kötelezettségeket már korábban több szervezési szabályzat a királyi biztosi utasítás határozta meg, mindezek ellenére a munkakörök néha összefonódtak. Az kétségtelen, hogy erkölcsi szempontból kifogástalan életmódot követeltek, előírva, hogy „valamely hivatalt csak úgy lehet a közönség javára folytatni, ha a tisztviselők szakadatlan energiával, tűzzel, buzgósággal viszik azt; ezeket pedig nagyon neveli, legalább fenntartja az időről időre való tisztújítás, ellenben némely tisztviselő hivatalának örökös voltában elbízhatván magát, csak a hűségtelenségtől s nagyon szembetűnő tehetetlenségtől való óvakodást elégnek tarthatja", ezért félő, hogy restté válik.

141