Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)
III. FEJEZET. A politikai és igazgatási szervezet - A Választott Hites Közönség
irányos lesz megkeresni a tekintetes tanácsot, hogy ... a tisztviselők választásába a választott hites közönségnek, mint a városi polgárság eddig fennálló rendszerénti képviselőjének befolyást engedni" szíveskedjék. A nagytanács kérése ez alkalommal sem teljesült. 119 Ugyanezen a napon azt is kérték, hogy a költségvetés felülvizsgálatát a nagytanácsnak biztosítsák. A betekintést engedélyezték, de csak egy kivonatos példány megküldéséről hoztak határozatot. 120 A választások után eljárásjogi kérdésekben támadtak nézeteltérések a szenátus és a nagytanács között. Az új népszónok, Kovács Lajos, 1844. augusztus 3-án bejelentette a nagytanács ülésén, hogy „véletlenül tudomására esvén", hogy Klein Ignác izraelita részére lakhatási engedélyt adtak ki, holott azt a választott hites közönség korábban már ellenezte, észrevételezi a tanács eljárásának helytelenségét, mert a javaslattól eltérő intézkedésével „a választott hites közönség tekintetét és jogait sértve tenni látta, a nevezett folyamodást s reá tett tanácsi határozatot, mielőtt a folyamodó kezéhez visszaadatott volna, maga kezéhez vette". A nagytanács helyeselte a népszószóló eljárását, hiszen ismételten azon a nézeten volt, hogy a lakhatási engedélyek kiadása csak a választott hites közönség egyetértésével történhet. 121 Viszont a tanács véleménye az volt, hogy „a törvénykezési és közigazgatási tárgyak elintézése egyedül a tanácsnak saját, még pedig felelősség alatti köréhez tartozván, önként következik", hogy a választott hites közönség véleménye „a tanács határozatának irányában döntő vagy cs^k ellenzési jogot legkevésbé sem igényelhet, hanem az egyenesen a tanácsnak megbírálása és annak útján helyben hagyása vagy elmellőzése alá tartozik". Ezt a megokolást a választott hites közönség augusztus 26-án tartott ülésén viszszautasította, „kinyilatkoztatván, miszerint a tekintetes tanács oly tárgyakról, melyek a választott hites közönség tanácskozásának is alá terjesztettek, önmagától elhatározólag rendelkezhessék, el nem ösmeri" és a Klein Ignác letelepedési engedélyének ügyét közgyűlés elé vitette. 122 A fentiek alapján megfigyelhető a polgári fejlődésnek az a követelése, amely mindenképpen indokoltnak tartotta magának a polgárságnak, sőt a nem polgár jogú személyeknek is a közéletben való részvételét. Ez a küzdelem Debrecenben különösen az 1830-as évek elejétől vált élessé s minél közelebb került a városok belszervezetére. vonatkozó országos vita a megoldáshoz, annál erőteljesebben érvényesült a választott hites közönség megalkudni nem akaró állásfoglalása immár a cselédügyi, a tisztségválasztási, a letelepedési kérdésekben. Ezek az ügyek a várospolitikával mindenkor szoros kapcsolatban állottak és az égető társadalmi kérdések közé tartoztak. 1844. november 16-án a választott hites közönség magános ülése ismét megbírálta a szenátus eljárását azért, mert „a nemes várost illető nagyobb fontosságú dolgokban" a néptribunon kívül csak alkalmilag hív meg nagytanácsi képviselőt; emiatt „az összes polgárság érdekeit úgy, amint kötelessége hozná magával és amint kívánná, elő nem mozdíthatja". Megbízta a népszónokot, hogy a legközelebbi közgyűlésen jelentse be, hogy „minden ilyen tárgyra nézve (a nagytanács) önkebeléből állandó tagokat nevez ki, kik a tekintetes tanács kebeléből kétszerte nagyobb számmal a küldöttségekben jelen lévén a dolgok menetelét folytonos figyelemmel kísérjék" és a választott hites közönséget tájékoztassák. 123 Ez a hatásköri vita a következő hónapokban még fokozódott, sőt 1845. április 30-án a nagytanács odáig jutott, hogy határozottan visszautasította a