Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - Az ipari termelés

tetejének cseréppel való fedése". A kutatás során vettek tudomást arról, hogy „nádudvari lakos és fazekas mester Somogyi Istvánnak a cserépvetés mesterségében tudománya, gyakorlottsága és szép előmenetele volna". Emiatt 1811. április 29-én őt hívták meg a cserépégetésre, aki a debreceni Nádashalomnál megfelelő agyagot talált és június 6-án ,,a cserépvetést elkezdte". Akkor még asztalon égetett 71 659 lapos és 550 görbe cserepet, amely csaknem teljesen a Fejér Ló tatarozásához nyert felhasználást. 1825. december 19-én már Putsulka Ferenc és Somogyi Gábor voltak a cserépégető mesterek. 1828-ban Kassának arról írt Debrecen, hogy az évi termelés 8 millió cserépzsindely és 254 000 tégla.

365 Sok vita folyt a tégla- és cserépvetés bérbeadásáról. 1835-ben nem ajánlkozott senki bérbevételre, emiatt a május 18-i tanácsülés úgy határozott, hogy szerződéses kapcsolatba kell lépni a cserépmesterrel. A szerződési javaslat kimondta, hogy a város mindenképpen ragaszkodik saját szükségletének megteremtéséhez a korábbi áron, és nem engedi, hogy a cserépvető monopóliumot élvezzen, emiatt a szikgáti és kokaslói cserépvetőket egy személynek nem kívánja kiadni, sőt „a subarendálás, vagy társaságba állás útján sem szenvedődik meg, hogy azon két cserépvetők egy kézre kerüljenek".

366 Somogyi Gábor a tégla- és cserépgyártást bővíteni kívánta. 1843. október 14-én kérte a tanácsot, hogy „a Vargakert megetti gödrökön túl" levő földeket adja át a tanács neki, ahol „egy jól elrendezett cserépvetőt szándékoznak felállítani, melyben mind télen, mind nyáron egyaránt lehetne . . . vettetni az új cserepeket. . .". Az üzemet saját költségén működtetné, mert „egy ilyen hasznos, általam felállítandó gyárnak létesíthetése" előnyös. Szerinte a meglevő cserépvető átalakítása többe kerülne, mint egy új felépítése. A nagytanács november 16-án a kérelem teljesítését megtagadta, valószínűleg a korábban már említett indok miatt.

367 Somogyi Gábor az ajánlatát 1845. november 26-án megismételte azzal, hogy „valamelyik kertben megszerzendő helyen tégla- és cserépgyárat" szeretne felállítani, de a tanács 1846. július 6-án ehhez sem járult hozzá. Álláspontját július 19-én a magyar kamarához intézett jelentésében azzal okolta meg, hogy a tégla- és cserépgyártást „a tűzveszély által károsodott egyes polgároknak és lakosoknak közbátorságosítására való intézkedés" céljából alapították, emiatt nem kívánják bérbe adni, hanem csak szerződéses viszonyban maradnak a téglavetővel.

368 A város a hortobágyi hídnál Mátán is fenntartott egy cserépvetőt, amelynek készlete 1844-ben helyben 76 300 lapos cserépből, a Kadarcsnál pedig 20 000 darabból állt. A várható termeléssel együtt évi kb. 100 000 cserép állítható elő.

369 1845-ben Bodlák János kályhásmester polgár is kért cserépégetésre engedélyt, Gyulai Sándor fazekasmester hasonlóan szerette volna a cserépvetést a város szolgálatában folytatni. A város még a királyi biztos javaslata ellenére sem adott nekik megbízást.

370 A tégla- és cserépvetés legjobb nyersanyagának a nádashalmi föld bizonyult Kösélyszeg közelében; a szikgáti földet alkalmatlannak tartották, mert homokos, a tűzben széjjelveti a téglát. Harmadik lelőhely a kokaslói volt, ahová több alkalommal is át akarták vinni a gyártást. 1000 cserépre 50 véka nyersanyagot számítottak.

371 A téglagyártás munkaszervezete megközelítette a manufaktúrát. Voltak