Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - Debrecen jobbágytelkei

tokú földesurak között oszlott meg 66 jobbágytelek, 5 házas zsellér és 11 hazátlan zsellér földje.

347 Tekintettel arra, hogy Debrecen tulajdonában volt a legtöbb telek, nyilvánvaló, hogy akaratát hamarabb érvényesíthette, mint a többi részbirtokos. A bíró választások is simábban zajlottak le, mint például 1828. november 11-én is, amikor „a nép által votumok szerint candidatióba jött három individuum, a votumok többsége által Tar Mihály őkegyelme" választatott meg. Ebben a községben tehát az utcák jelölése alapján a helyi nagytanács választott, amely aktuson részt vett Debrecen küldöttje is.

348 A város tulajdonában volt telkeket Debrecen szerződéses alapon taxásoknak adta ki. A választott hites közönség 1829. július 3-án azon a véleményen volt, hogy nem volna helyes, ha az eddig bérelt „portiókat" elsősorban a taxások vennék ki továbbra is, de ha idegenek kötnének bérleti szerződést, akkor „az eddig kaszálás és gyűjtés által teljesített napszámjaik helyett is pénzt fizetnének", a befizetett összeg fejében a város a saját kezelése alatt álló kaszálókhoz napszámosokat venne fel.

349 Sámsonhoz hasonlóan Szováton is közbirtokosságot szerveztek a földtulajdonosok, főként a legelőhasználatra, valamint a közösen fenntartott mezőgazdasági befektetések elszámolására, mint az utak, átereszek, hidak karbantartására. 1830-ban a közbirtokosság tagjai Debrecen városon kívül Jármy Tamás, Bezdédy László és Vay Anna. A taxások között viszont nemcsak jobbágyokat és zselléreket, hanem nemeseket is találunk. A nemesek közül többen félreértve jogállásukat, italt árusítottak, húst mérettek, Debrecen főbírója emiatt 1830. június 16-án figyelmeztette eljárásuk helytelenségére, kimondván, hogy a taxásoknak a kisebb haszonvételek gyakorlásához semmi joguk, még ha nemesek is.

350 Vitás földbérleti esetekben a földesurak fenntartották maguknak a döntés jogát, ha az intézkedés a terület állományát nem is érintette. Az egyik bérlő 1830-ban felmondta a bérletet és azt a községi bíró másnak adta ki. Emiatt 1830. szeptember 15-én a tanács felelősségre vonta a szováti bírót azzal, hogy „a magistratusnak, mint földesúrnak a tudta, híre s megegyezése nélkül helytelenül beleereszkedtek" (az elöljáróság tagjai a cserébe, a bérletbe); „ezen helyben nem hagyható cselekedetekért pirongatódnak s intődnek, hogy többször a földesúri jussokba s a földeknek tilalmas adogatásába annak híre s utasítása nélkül ereszkedni ne merészeljenek". Hasonlóan foglalt állást Debrecen az 1830. október 16-án tartott úriszéki ülésen is, megállapítva, hogy „némely szováti lakosok által helytelenül elfoglalt földek ... a tekintetes úriszéknek rendeléséből a telekekhez visszaadattatni rendeltettek".

351 A bírók kötelesek voltak a földesúr kívánságát teljesíteni, miután megválasztásuk annak jóváhagyásától is függött. 1830. december 24-én Debrecen tanácsa arról kapott jelentést, hogy „a szováti nemesek és a napszámmal adós contribuensek közönségesen" kérték a helyi bírókat, hogy közös megállapodásuk értelmében tagadják meg az 1829 előttről hátralékos napszámjuk pénzzel való megváltását; a szénabetakarítással ugyanis elmaradtak, de az nem romlott meg, tehát később is behordható lesz. Ugyanakkor megtagadták az úriszéki üléssel együtt járt költségek kifizetését is. A bírók a földesúr mellett foglalva állást, kötelezték őket a napszámbér beszolgáltatására, valamint a szerintük elromlott széna árának megfizetésére. Összesen 17 nemes tiltakozott az ellen, hogy Debrecen utólag kérje a napszám -