Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

II. FEJEZET. A társadalomi gazdálkodási rendje - Az állattenyésztés

pították, hogy a vadászati bérlet minden év november 1-én kezdődik. A javaslat szerint „az árendához senkit sem kellene mást bocsátani, csak polgárt, mert ezen erdők nagyobb részét a polgárok pénztára szerzetté, azonban illendőnek látjuk, hogy ezen nemesi jog hasznával inkább polgár éljen, mint más idegen". A bérlet „a perpatvar elhárítása tekintetéből csak egy személynek" adódna ki. Március 1.-október 31. között vadászati tilalom van. A bérlet kikiáltási ára 40 ezüst forint. A bérleti rendszer azonban - úgy látszik - nem vált be egyszemélyi bérlő mellett. Kéri László nyug. kapitány az 1842. november 1.-1845. október 31. között élvezett bérlet határidő előtti feloldását kérte; a kérelmet a tanács azzal terjesztette fel az udvari kamarához, hogy a paci, banki, nagycserei, halápi külső és belső gúti erdőkben vadászatra jogosító évi 44 forint bérleti díj nem éri meg a kockázatot, mert „a kártékony vadak szabadon üldöztetésének megszorítása az egyes polgárokra nézve a vadak elszaporodásánál fogva sokkal több kárt okoz, mint ami haszon a csekély haszonbérből a közönségre háromolna", ezért a bérletnek sok értelme nincs.'

29 Az állásfoglalást az teszi érthetővé, hogy a bérlő a polgárok részére a vadászatot megtiltotta, ő maga viszont akár egész családjával vagy időnkénti vendégeivel sem tudott a vadállományban, főként a dúvadak között, megérezhető kárt tenni. De az is lehet, hogy olyanokra nem is vadászott. * * * Az állattenyésztésnek összefogott, központosított helyét a tanyákon folyó állattartás képviselte. A tanyásgazdálkodás ebben a korszakban már önálló szervezeti formát vett fel. A tanyákon a terület egy tagban összpontosult; a gazda maga készíthette a földművelés tervét, elgondolásainak megvalósításába a tanács, mint tulajdonos, nem szólt bele, legföljebb csak akkor, ha a legeltetés veszélyeztette a még kint levő szemes terményt. Egy másik előnye is volt az akkori tanyásgazdálkodásnak. Ez abban nyilvánult meg, hogy a tanyákon általában megépítették az istállót, s a rideg állattartás helyett nyáron a legeltetés, télen a takarmányozás módszere érvényesült. Az istállózás viszont lehetővé tette az ésszerűbb földművelést. A tanyáknak ezt az előnyét annak idején Palugyai is kiemelte.

330 Feltehető, hogy a tanyákon paraszti juhászat folyt, kisebb nyájakban a gazda hozzátartozója őrizte az állatot. 1847. március 17-én a mezőbíró javasolta a „segédcsőszök" elbocsátását azzal a megokolással, hogy „jelen van az idő, hogy minden gazda a cselédjét a tanyára kiküldi, ott ad nékik dolgot mindaddig, míg csak nem lehet szántani", tehát fölösleges, hogy a város a határra különösebben vigyázzon.

331 A tanyákon folytatott gazdálkodás alkalmazkodott a Debrecenben honos növénykultúrához. Általában gabona- és kölestermelés folyt. Dohánnyal, repcével kevesen foglalkoztak, a lucerna, bükköny, lóhere egészen elenyésző volt, éppen a takarmányozás alacsony foka miatt. A trágyakezeléshez sem értett mindenki; a Hetilap szerint 1845-ben gyakori volt a „gondolomra" történő szórás; talaj-előkészítésről szó sincs, de mindez az egész város termelőire jellemző.

332 A tanyaközpont felszerelése a birtokosok szerint változott. Voltak egészen elhanyagolt tanyák, de voltak jól kiépített üzemgazdaságok is. Csontos Sámuel tanyáján 1825-ben az alábbi felszerelés volt meg: 1 kétszobás, pit-