Komoróczy György: A reformkori Debrecen - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 6. (Debrecen, 1974)

Bevezető

gilag egyenlő városok belső életében milyen szakadék tátongott a századfordulón a lakosság körében; az ellentmondásokat legföljebb a lakosság csoportjai érezték és igyekeztek feloldani, mindegyik a maga követeléseinek érvényesítésével. A városokon belüli osztályharc az ellentmondások megszüntetésének jegyében bontakozott ki. Miközben az elnyomott rétegek a patríciusok, a hatalom birtokosai ellen küzdöttek, addig emezek legföljebb az erkölcsi egyenlőség gondolatáig jutottak el. Az osztályharc élesedése a reformmozgalmak időszakában egyre mélyebb szakadékot vágott a különböző rétegek közé, ilyen értelemben egységes „polgárságról" szó sem lehetett, s ilyen valójában nem is volt.

21 Ezt a tényt Debrecen királyi biztosa, Vécsey, 1770 augusztusában úgy fogalmazta meg, hogy „küldetésének célja a magisztrátus, a választott hites közönség (nagytanács) és a köznép (plebs) között régóta fennálló ellentéteket és azoknak okait kivizsgálni."

22 Ezeknek az ellentéteknek jegyében zárult a XVIII. század, hogy a reformtörekvések irányában haladó követelések sora még szélesebb körben bontakozzék ki a XIX. század első évtizedeitől kezdve. A századfordulón a szakadékot és a várospolitikában kibontakozó ellentéteket még az a körülmény is fokozta, hogy 1789-ben kitört a francia forradalom, amelynek eszméi nálunk is terjedtek és hatottak. Mozgalom indult - egyelőre tömegbázis nélkül -, amelynek jakobinus balszárnya más jövőt kívánt, a népet és nem a kiváltságolt városi rétegeket látta szeme előtt. E mozgalomnak a városokban, sőt Debrecenben is voltak kapcsolatai, ha azok egyelőre szűk körre korlátozódtak.

23 Ezzel párhuzamosan a gazdasági szerkezetben változások következtek be, a hanyatló feudalizmus elmaradott technikai munkaeszközei sok helyen háttérbe szorultak, új típusú társulási formák, szövetkezetek kezdtek fel-feltűnni, a kereskedelem és az ipar szabadabb utakat keresett. Az uralkodó társadalmi rendszer ugyanis a városok legmozgékonyabb elemeinek érdekét sértette, de még ezek sem jutottak el a forradalmi változtatás igényéig, legföljebb ennek gondolatáig.

24 Legélesebben a hitelhiány miatt szenvedő középnemesség hirdette a változtatás szükségességét, de az első évtizedekben annak sem volt kialakult ideológiai alapja; a világosabban látó írók és költők hangot adtak a feudális rend bírálatának és az elnyomott nép hangjának, de szavuk elől nemcsak az országos vezetők zárkóztak el, hanem a helyi vezető rétegek is.

25 Az 1790/ 1791-es országgyűlés idején Debrecen főbírája, Domokos Lajos - akit II. József 1786-ban méltóságából eltávolíttatott - tétette ismertté a tévedésen alapuló hírt, hogy a parasztok forradalomra készülődnek és a nemességnek fel kell készülnie a védekezésre.

26 Ez a propaganda jellegű tájékoztatás ugyan alapjában véve a visszahúzó erőket mozgósította, de még így is megmutatta a feudális rend uralkodó osztályának félelmét, amely csak azért kívánt némi változtatást, nehogy a jobbágyság radikális követelményekkel lépjen fel, mint Horia és Closca idején. A városi szervezet reformjának igénye a századforduló körül egyre szélesebb körben merült fel. Ezt juttatta kifejezésre az 1791. évi 67. tc. által kiküldött „rendszeres bizottságok" megválasztása, amelyek a kereskedelem, az ipar és más kérdések megoldásának kidolgozására kaptak megbízatást. A kidolgozott javaslatok akkor nem kerültek az országgyűlés elé, emiatt szükségessé vált, hogy az 1825/1827. évi országgyűlés újabb bizottságokat küldjön ki, ami a 8. tc. rendelkezésével meg is történt. Az egyes városok ebben az újabb bizottságban maguk is részt vettek; Debrecen törvényható-