Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György

lyásaikkal, malmaikkal és azok helyeivel; áltálában pedig bármi néven ne­vezendő hasznaik és tartozékaik csonkítatlanságával, s amik azokra régtől fogva vonatkoznak, igaz határaikban, és régi kerületükben - Sarkad váro­sunk nevezett bírójának, hadnagyainak, lakosságának és népességének, úgy azok minden örökösének, tartós kegyelmünk jeléül jóságosan adandóknak ajándékozandóknak és átruházandóknak ítéljük, aminthogy adjuk, ajándé­kozzuk és át is ruházzuk, mások jogának fenntartásával. . . Kiad.: Szendrey István i. m. 209-10. 54 /. Rákóczi György erdélyi fejedelemsége idején a hajdúvárosok önál­lóan kezdtek fellépni. A fejedelem viszont „figyelmezteti" őket kiváltságo­lásuk alapjára: a katonai szolgálat vállalására. 1644 Az Szabolcs vármegyei hét hajdúvárosokbeliek idejénkorán megintettek vala, ellenségesen ne kezdenék magokat viselni, sőt a közönséges szabad­ság oltalmára ők is, a mikor kívánhatnék, felülni tartoznának, különben ha magok javára tartozó szolgalatjukban vakmerőképen megkezdenének fogyatkozni, s mi kár nyitná fülüket, magoknak tulajdonítanák; kik is mind az ügynek igazságát, s mind a vármegyékkel egybekötött szabadságokat előttök viselvén, az vármegyéktül különszakadni nem akarnak vala. Kik is a több hajdúsággal, hogy Ibrányi Mihálynak az» Váradban való gondviselé­sére otthon kellene maradni, Gyulai Ferencz kapitánysága alá bízattak vala. Egykorúan leírta: Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikája kilencz könyvei (Szerk. b. Kemény Zsigmond, Pest, 1853) 149. M. Gy. • 55 Az erdélyi fejedelmek politikai akcióikat nem utolsósorban a hajdú­városok, a bihari hajdúság és a partiumi megyék katonai erejére, valamint Debrecen szolgáltatásainak anyagi bázisára építették. Jól jellemzi ezt az alábbi feljegyzés. 1645. Maga pedig a partiumbeli vármegyékkel, Bihar megyei hajdúsággal, s fizetett hadaival, hogy mind lónak, baromnak ott jó élése lenne, s a tá­borra is hogy mind Tiszántúl Debreczenrül s az hajdúságrul, az alföldről, hegyaljai városokrul is pénzre is igaz elég élést hordhatnának, táborát az Harangodra szállitván, maga az urakkal, és udvarával Hernád-Németibe szállott vala bé, és ott nyaralt vala. Egykorúan leírta: Szalárdi János Siralmas Magyar Krónikája. 155. M. Gy. 56 Debrecen ún. chász-város volt, és közvetlenül a szultáni kincstárhoz tar­tozott. Nem volt tehát török magánhűbérura s jogi helyzete viszonylagos

Next

/
Oldalképek
Tartalom