Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

II. A késői feudalizmus korszaka 1690-ig. A három részre szakadt ország. Összeállította: Módy György

1605. december 12. . . . Ugyanis Barbiano János kassai tábornok, különben fogadott fiunk, hallgatva az elébe terjesztett hamis vádakra, minden törvényes út mellőzésével. Szent Jób (Szentjobb) nevű várunkat leselkedések által elfoglalta, Kereki nevű várunkat pedig ostrom alá vette. De a nekünk felette kedvező hajdú vitézek fegyverei által onnan visszaveretvén . . . Tehát az ilyen s annyira dicsőséges és örök emlékezetre méltó érdemeket tekintvén, mindnyájukat és egyenként a mi hajdú vitézeinket, mint a mi régi szabadságaink visszaadóit, hogy a haza szabadságáért tett erős munkáiknak és mi irántok való hálánknak emlékezetét a késő maradékoknak is fennhagynánk és hogy azon hazában, amelyben harcoltak, főtiszteletet és szabadságot nyernének: Magyarország hongyűlésére 1605-ik év november 10-én összegyűlt országos karoknak és rendeknek közmegegyezésökkel és helybenhagyásukkal, mindnyájukat egyenként és nyilván, nevezetesen pedig ezen levelünk által nemes Chomaközi András és vitézlő Szilassy János, Keövy Miklós, Pallay Pál, Kovács Albert, Somogyi György, Farkas Mihály, Elek János, Szénássy Mátyás, Nagy Mátyás, Feüzy István és Hajdú Gergely kapitányságuk alatt vitézlő hajdúkatonáinkat a paraszti és nem nemesi állapotból, amelyben születtek és eddig léteztek, kegyelmesen kiemeli és a mi Magyar- és Erdélyországunk igaz nemesei sorába és számába számlálni, összegyűjteni, felfogadni és beírni határoztuk. Valamint számláljuk, összegyűjtjük, felfogadjuk és beírjuk, nyilván rendelvén, hogy ugyanazon vitézeink és azoknak mindkét nemű örökösei és utódai, mindnyájan, igaz, született és kétségtelen nemeseknek tartassanak és tekintessenek ... Hogy pedig a mi említett vitézeink bizonytalan lakhelyeikről el ne széledjenek, vagy idegen törvényhatóság alá ne kerüljenek, hanem minden időben egy bizonyos állandó helyen és kerületben lakván, s így együtt a mi erdélyországi hív székelyeink szokása szerint. Magyar- és Erdélyországunknak minél alkalmasabb, hasznosabb és sikeresebb szolgálatot tehetnének és készen találnának: Szabolcs vármegyében létező és ezelőtt a mi tokaji várunkhoz tartozott Kalló egész városunkat, hasonlóul Nánás, Dorog és Varjas pusztabirtokainkat és Hadház, Vámospércs, Sima és Vid nevezetű birtokbeli rész jószágainkat, úgy minden királyi jogunkat, ha valamely azokban akármi módon volna, vagy azok akármi oknál, útnál és módnál fogva a mi adományunkat illetnék, minden hasznaikkal és járulékaikkal (réttel, földdel stb.) . . . régtől fogva tartoznak, az ő igazi és régi határuk alatt, a mi említett 9254 vitézeinknek és mindkét nemű örököseiknek s utódaiknak mindnyáj oknak, azon föltétel alatt adtuk és ajándékoztuk, hogy ők és az ő örököseik és utódaik nékünk, valamint Magyar- és Erdélyországunknak először esküvel magukat kötelezvén, más adományos nemesek szokása szerint fegyverekkel és hadiszerekkel jól felkészülve, a mi és utódaink parancsára minden közönséges és részleges hadjáratban jelen lenni és a hazának híven szolgálni köteleztessenek . . . (Adómentességet biztosít.) Jelzete; H.-B. m. L. Diplomagyűjtemény. 78. sz. 502/b. 251. csomó. Kiad.: Szendrey István: Hajdú-szabadságlevelek (Debrecen, 1971) 12., 13., 14-15.