Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

I. A feudalizmus kialakulása a mai Hajdú-Bihar megye területén 1526-ig. Összeállította: Módy György

ségletre vetett. A juhtartók sok esetben a szomszédos falvak legelőit is igénybe vették. Az adatokból következtethetően igen jelentős volt a Hortobágy és a Sárrét legelőin a szarvasmarha- és lótartás is. A mezővárosokban - Böszörmény, Polgár, Csege, Szentmargita, Újváros - elsősorban mezőgazdasági termelés folyt. Piacra termelő ipar csak Debrecenben volt és itt a mezőgazdaság is árutermelő jellegű a XVI. század második felétől. A város élvezte a korábban megszerzett vámkedvezményeket. A céhes ipar a XVI. század második feléig nagymértékben differenciálódott és a termelés jóval túlmutatott a belső szükségleten, illetve a közvetlen környékén. A XVII. században Bihar megye birtoklási viszonyaiban újból változások történtek. A megye falvainak egy része kincstári várak, így Kővár tartozéka lett. A legjelentősebb nagybirtokos továbbra is Bocskai István maradt. Területünk történetében nagy horderejű a hajdúk letelepítése. Bocskai serege magvát, a legderekabban harcoló hajdúságot, 1605-ben közös privilegiális levéllel nemesítette meg és a tokaji várhoz tartozó Nánás, Dorog, Varjas pusztabirtokokra, Hatház, Vámospércs, Sima és Vid részbirtokaira, valamint Nagykálló mezővárosba és 1606-ban Szoboszlóra telepítette. Báthory Gábor telepítette át a kallói hajdúkat Böszörménybe és Pródra, a második hajdúfelkelés után Homonnai Bálint Polgárt és Szentmargitát adományozta nekik. A kutatás jelenlegi állása alapján feltételezzük, hogy a hajdúk nem teljesen néptelen falvakat ültek meg, így a későbbi hét hajdúváros lakossága egy részénél a kontinuitást sem zárhatjuk ki. A hajdúvárosok jelentős katonai tényezők voltak a törökkel szemben, engesztelhetetlen gyűlöletük állandó harcba vitte őket területünk északi részén is. 1604-1605-től a török Biharban igyekezett újból kiterjeszteni a hódoltságot, vidékünkről öt falu újra neki adózott. Bocskai István halála után uradalmai több kézre kerültek, egy-egy vár tartozékaiként rövid ideig magánbirtokként, majd újból fejedelmi kincstári birtokként is. így Bajom várához 1619-ben 19 falu tartozott, Kereki várához kilenc. Szabolcs déli része 1600 után sokáig elnéptelenedett hódoltsági terület volt, a lakosság csak 1618 körül kezdett újból gyarapodni. I. Rákóczi György idején a török Gyuláról és Szolnokról kiindulva újból terjeszkedett, 1648-ban területükről 22 hódolt helységet írtak össze. Döntő fordulatot jelentett 1660-ban Nagyvárad elfoglalása: Erdély és a Partium hódoltságának kezdetét jelentette, Bihar megye szinte teljesen a török kezére jutott. A XVII. század második felében a településekre kiható fontosabb birtoklástörténeti változás nem történt, de a szolnoki, egri, váradi pasák életet és vagyont pusztító, harácsoló martalócai állandó fenyegetést jelentettek a falvak jobbágyságának. Debrecen is csak hihetetlen anyagi erőfeszítésekkel és áldozatokkal tudta békéjét megvásárolni. A város népessége jelentősen növekedett, ezekben az évtizedekben a legnépesebb magyar város volt. Gazdasági fejlődése még a súlyos török adó és a számlálhatatlan külön ajándék, a portyákkal fenyegető bégek megvesztegetése ellenére is töretlen maradt. Kereskedői a három országrész közvetítő kereskedelmének irányítói. A török által elpusztított falvak megszerzett határán nagyarányú állattartás folyt. A céhes ipar megakadt a manufakturális fejlődésben, termelési viszonyai, keretei nem mutattak túl a XVI. századbelieken.