Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

I. A feudalizmus kialakulása a mai Hajdú-Bihar megye területén 1526-ig. Összeállította: Módy György

a Buch testvére, valamint több szomszéd birtokos - tanácsára egyezségre jutottak. Eszerint Hemericus a nevezett szolgálókat sógorának, Teconak egy márkáért s egy fertőért eladta. Ford. M. Gy. Kiad.: VR 305. Nr. 385 (138) Közölte: A hatszáz éves Debrecen. Szemelvények a város történelméből. Szerk. Komoróczy György (Debrecen, 1961) A fent említett Debrecen-i Tamás kapcsolata a magukat Debrecen-ről nevezett családhoz, melyből Dózsa nádor is származott, bizonyítatlan. A tatárjárás idején vidékünk településeinek egynegyede végkép elpusztult, további kétnegyed a pusztulás után csak évekkel később népesedett be újra. Csak a Sárrét mocsár világában és a Dél-Nyírség erdőiben maradták épen falvak. Rogerius váradi kanonok a kortárs élményei alapján írta le a pusztulást. 1241 i 34. Hogyan foglalták el a tatárok Várad városát és miként nyomultak tovább Tamáshida irányába és másfelé. .. . Kádán király elfoglalván Radnát és elfogván Aristald ispánt, mint már említettem, kiválogatott hatszáz előkelőbb német fegyverest, kik a mondott ispán vezetése alatt maradtak. Mivel pedig ezek az erdőkön és berkeken, sziklákon és meredélyeken át vezetőkül szolgáltak a tatároknak, hirtelen Várad városa közelében termettek. És mert a város nagyon nevezetes volt Magyarországon, számtalan nemes ember, úri- és parasztasszony gyűlt oda mindenfelől össze. Habár a püspök néhány kanonokkal el is távozott onnan, én mégis ott voltam a visszamaradottakkal. A vár egyik oldalát, mely el volt rontva, széles fallal kijavítottuk, hogy ha már a várost nem tudjuk megvédeni, elmenekülhessünk a várba. Mikor pedig egy napon hirtelen megérkeztek, én bizonyos ügyben éppen a városban időztem. Nem akartam bemenni a várba, hanem inkább megszöktem az erdőbe és itt, amennyire lehetséges volt, hosszabb ideig elrejtőzve maradtam. A tatárok pedig gyorsan elfoglalták a várost, a nagy részét fölégették és semmit sem hagytak épen, ami a vár falain kívül volt. Miután a zsákmányt összegyűjtötték, a kisebb és a nagyobb rendű férfiakat és nőket legyilkolták az utcákon, a házakban és a mezőkön. . . Mikor aztán több napon át nem jelentek meg a vár előtt, azt hitték, hogy egészen eltávoztak onnét. Megbízván tehát eltávozásukban, igen sok katona és mások is, akik a várban voltak, kijöttek onnét és elkezdtek a megmaradt házakban közösen lakozni. És így a tatárok, kikről nem tudhatták, hogy hol vannak, hajnaltájt megtámadták őket és nagy részüket, akik nem tudtak elmenekülni a várba, legyilkolták. A várat pedig azonnal körülfogták és szemben az új fallal hét gépet állítottak föl és azokból éjjel-nappal addig szórtak köveket rája, míg az új fal egészen össze nem omlott. Aztán megostromolván a lőportornyokat és a várat, erőszakosan elfoglalták őket s azokat a katonákat, kanonokokat és másokat, kik a vár ostroma alatt fegyvereiktől el nem estek, fogságba ejtették. . .A polgárokat, nemeseket, katonákat és kanonokokat a