Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

V. A két forradalom 1918-1919. Összeállította: Nagy Gyuláné

világproblémák gordiusi csomójának; akarjuk, mint egyének és mint részesei vagy megértő tanúi az elnyomott, kizsákmányolt tömegek fájdalmának, könnyeinek és minden eljajdulásának. De másrészt hisszük is - és nem jóstehetségünk, hanem szigorú matematikai számításunk szülte a hitet ~, hogy a kijátszott, ígéretekkel s keresztül nem vihető hangzatos programokkal félrevezetett szegénység fájása átérződik még a lomha magyar proletárlelkeken is és a kérges kezű magyar bérmunkások is kezükbe veszik sorsuk irányítását. Ez lesz a bolsevizmus! És ezt az időt akarjuk mi bolsevikiek előkészíteni. A féktelenül csapongó tömegindulatot rendszerbe, törvénybe akarjuk előre szorítani. Éretté akarjuk tenni a szegényeket a kezükbe kerülő uralkodásra. A múlt társadalma - létalapjukban rejlő - évszázados mulasztásait akarjuk napok, sőt órák alatt jóvátenni, ismerve a mai nagy idők nyomása alatt hallatlanul fogékonnyá forrott tömegleikeket. Meg akarjuk tisztítani a bolsevizmus fogalmát a mártír orosz nép próbakövén rátapadt borzalmaktól, hogy oly tisztán, fenkölten mélyüljön a magyar proletárság életévé, mint ahogy a mi lelkünkben pezseg. A másik fajta izgatók a bolsevizmus ellenségei, akik rettegnek az eljövetelétől; őszintén vagy félrevezetve. Ilyenek elsősorban is a polgári osztály szószólói. Régi - szerintünk már csak - frázisokon nevelt, a régi rendszerben gyökerező életberendezésük teljes joggal szólítja őket harcba ellenünk. Ilyenek másodszor a kormány, a szociáldemokraták - fizetett vagy fizetésre, dicséretre váró, vagy önzetlen - agitátorai. Ezek a bolsevizmus oroszországi borzalmaival kürtölik tele a levegőt. Ügy állítják be ezeket a borzalmakat, mint elmaradhatatlan kísérőit a bolsevizmusnak. Hát nem gondolnak a krisztusi eszmék impozáns utaira, mely mégsem volt mindenütt egyformán véres? És ahol véres volt, nem a krisztusi eszmékben rejlettek azok. És nem gondolnak arra, hogy ha a szerelmi népdalokban nem lett volna szó a halálról olyan sokszor, ha ponyvaregények és vásári regősök nem daloltak volna annyit szerelmi gyilkosokról, öngyilkosokról, jóval kisebb arányú lett volna ezeknek a szaporodása. Lelkiismeretes bolsevikieknek nem barátjuk ez a módszer; de sokkal nagyobb ellenségük maguknak a polgári osztályoknak, mint mi, bolsevikiek. A bolsevikiek száma ezzel nem fogy, sőt - azért nevezem ezeket is bolseviki agitátoroknak, mert - határozottan híveinket szaporítják. Azonban midőn beleszugerálják a lelkekbe, hogy ezek a sötét, borzalmas foltok a bolsevizmus velejárói, a saját sorsuk felett vonják sötétebbé a vihar felhőit. Már ma is gyilkos fenyegetések kísérik a bolseviki szót erről is, amarról is. És mi tudjuk, milyen nehéz aztán az így már lélekben fészkelő eszmét megtisztítani. Hangoztassák tehát ellenségeink elvi hibáinkat, joguk van hozzá és a maguk szempontjából igazuk is lehet; hozzák föl, hogy nem látunk elég