Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)
V. A két forradalom 1918-1919. Összeállította: Nagy Gyuláné
A debreceni KMP politikai célkitűzésének központjában a proletárdiktatúra eszmei és gyakorlati előkészítése állt. Falusi munkájában a földmunkásságra támaszkodott; sokszor több ezres létszámban mozgósította is a jobboldali közigazgatás ellen. Ezt a célt segítette elő a néptanácsok tagjainak megválasztása a pártok küldötteiből 1919 februárjában. Ezekben a hónapokban határozottan körvonalazódtak a bal- és a jobboldal erőviszonyai, ugyanis 1919 januárja után egyre élesebbé vált a földért, sőt a hatalomért folytatott küzdelem. A jobboldali vezetők a parasztokat türelemre intették, a kommunista sajtó.velük szemben a nagybirtokok elfoglalására, harcos kiállásra buzdított. A polgári államhatalom képviselői támadást indítottak a kommunista mozgalom ellen a rendőrség karhatalmi alakulatainak igénybevételével. De a proletariátus politikai harcának lendületét már semmiféle jobboldali támadás sem tarthatta vissza. Egyre energikusabbá váltak az ipari munkásság követelései is, nyílt gyűléseken kezdték követelni a polgári jogviszonyok felszámolását. A hatalom Budapesten 1919. március 21-én került a proletariátus birtokába. A hír még az éjszaka folyamán eljutott Debrecenbe, s hatására a felfegyverzett vagongyári munkások azonnal elfoglalták a középületeket és a hivatalokat. Ezzel a hatalmat ténylegesen a proletariátus vette át Debrecenben, s lényegileg a megyében is. A Debreceni Munkás- és Katonatanács március 22-i kiáltványa a volt kizsákmányoló osztályok érdekei helyett a nép érdekét tartotta egyetlen helyes célkitűzésnek, s néhány nap alatt hozzálátott a hatalom szervezeteinek kiépítéséhez. Március 23-án a munkástanács végrehajtó bizottsága a közügyek vezetésére háromtagú direktóriumott választott Török Gábor, Vági István és Hajdú János személyében. A megye közigazgatását a megyei direktórium vette át Szepessy Albert, Kozma A. Lajos és Fülöp Miklós vezetésével. Március végén megalakult a Magyarországi Szocialista Párt helyi szervezete is. Néhány nap alatt a hajdúvárosok és községek proletariátusa is átvette a helyi hatalom irányítását. A hatalomátvétel sok helyen ellenállásba ütközött. A hónap végéig azonban csaknem mindenütt megalakultak a munkásparaszt tanácsok, általában a proletár hatalom szilárd bázisaként. A debreceni pártszervezet politikai irányvonalát a szervezett munkások akarata szabta meg. Magának a pártszervezetnek állásfoglalása több kérdésben tisztázatlan, ellentmondásos volt, s éppen ezért képviseltek nagyobb súlyt a munkások, akik a Munkás- és Katonatanácsban érvényesítették kívánságaikat. Tagjai állandó kapcsolatot tartottak a néptömegekkel, gyakran jártak ki vidékre, előadásokat tartottak, részt vettek a hatalom szerveinek kiépítésében, Márton Jenő és Papp János összefogták az ifjúság tevékenységét, mások megalakították a belbiztonsági szerveket, munkásszázadokat szerveztek a proletárhatalom védelmére a külső ellenséggel szemben is. A legtöbb küzdelmet a rendőrségben és a csendőrségben meghúzódó ellenforradalmi erőkkel folytattak. E harcnak politikai megbízottja, Barta István, következetesen, szívósan igyekezett a vezetés reakciós elemeit távol tartani. Munkáját az 1919 áprilisában megalakult Megyei Vörös őrségben is folytatta, a parancsnoki kar egy részének aknamunkája folytán azonban nem tudta mindenkor megvédelmezni a proletariátus érdekeit. A régi csendőrség és a rendőrség személyi állománya csaknem egészében megmaradt, ezáltal magába olvasztotta az ellenforradalmi erők egy részét.