Hajdú-Bihari történelmi olvasókönyv - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 5. (Debrecen, 1973)

III. Az állami abszolutizmus kiépítése 1690-1790. Átmenet a kapitalista termelésre 1790-1849. Összeállította: Béres András

rajzi Közlemények, 1957. 335-345., 1959. 310-322.), országos kitekintést ad MÉREI GYULA: Mezőgazdaság és agrártársadalom 1790-1848 (Bp. 1948). A tanyagazdálkodás kérdéseivel foglalkozik BALOGH ISTVÁN: A debreceni tanya (Debrecen, 1937); MOLNÁR BALÁZS: Adatok a kornádi tanyák történetéhez és a tanyai lakosság életmódjának mai átalakulásához (Ethnographia, 1952. 371-407.); MÓDY GYÖRGY: Javaslat 1792-ből a pusztai tanyák és szállások megrendszabályozására (DMÉ 1960-61. 4751.); BALOGH ISTVÁN: Az alföldi tanyásgazdálkodás az 1830-40-es években (Agrártörténeti Szemle, 1962. 617-633.). Széles forrásbázisra támaszkodik VELIKY JÁNOS: Hajdúdorog határhasználata a XVII-XIX. század fordulóján (AUDH 1967. 25-39.) és MOLNÁR AMBRUS: Határhasználat a Bihar megyei Sápon a XIX. században (Agrártörténeti Szemle, 1968. 514551.). Az állattenyésztés, a pásztorkodás korabeli helyzetéről számos adatot hoz és értékes következtetésekre jut BENCSIK JÁNOS: Pásztorkodás a Hortobágy északi területén a XVIII. század végéről (Debrecen, 1969); TÖRŐ LÁSZLÓ: Legeltetési rend a Hortobágyon (Műveltség és Hagyomány X. Debrecen, 1968. 265-278.); SZABADI IMRE: Legeltetés és makkoltatás a hajdúböszörményi erdőkben (Műveltség és Hagyomány I—II. Bp. 1960. 305-310.); BALOGH ISTVÁN: Szabolcs megyei pásztorösszeírás 1796-ból (Ethnographia, 1959. 291-312.). Hatalmas anyagot tárnak fel SZŰCS SÁNDOR kitűnő néprajzi tanulmányai, köztük: A régi Sárrét világa (Bp. 1942); A Sárrét múltjából (Sárréti írások. Szeghalom, 1965. 9-39.). Részben néprajzi, részben történeti leírást ad KURUCZ ALBERT: Az északbihari szőlőművelés és borgazdálkodás (Debrecen, 1964). A mezőgazdasági termelésben fontos szerepet játszó folyók szabályozásának múlt századi munkálatait ismerteti FODOR FERENC: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Bp. 1957). A korszak iparfejlődésének főbb vonásaira világít rá és csaknem minden nagyobb város és jelentősebb birtok kezdeti iparosodásáról közöl adatokat MÉREI GYULA: Magyar iparfejlődés 1790-1848 (Bp. 1951). A debreceni ipar különböző ágairól az előző fejezetekben említett munkák vonatkozó részein kívül tájékozódhatunk még KOVÁCS BÉLA A debreceni salétromtermelés története (Debrecen, 1941) és DOMONKOS OTTÓ Adatok a debreceni kékfestőipar történetéhez (DMÉ 1958-59. 161-165.) című dolgozatából. A háziipar történetének egyik mozzanatáról ír SZŰCS SÁNDOR: A gyékény feldolgozásai és eszközei a Biharmegyei Sárréten (Debrecen, 1933). Debrecen korabeli kereskedelmi szerepéről némileg átfogó képet nyújt NAGYBÁKAY ANTAL: Simonííy Sámuel, a debreceni nemes kalmár társaság kiváló tagja, debreceni főbíró élete, munkássága, családja és kora (1754-1821) (Debrecen, 1936), részadatokat közöl CSATKAI ENDRE: Adalékok a debreceni vásárokhoz a XVI11-X1X. század fordulójáról (DMÉ 1958-59. 73-76.); KOMORÓCZY GYÖRGY: Egy debreceni könyvkereskedő cég iratai a Debreceni Állami Levéltárban (Magyar Könyvszemle, 1965. 230-234.); ZOLTAI LAJOS: A Csáthy-íéle debreceni könyvkereskedő és kiadó cég százéves története 1805-1905 (Debrecen, 1905); uő.: A polgári szabad bormérés Debrecenben (DKK 1937. 75-82.). BALÁZS LAJOS: A pusztai csárdák élete a nádudvari határban (Ethnographia, 1967. 268-271.) és DANKÓ IMRE: A Bihar megyei hidak vámjai (1829) (Néprajzi Közlemények, 1962. 230-232.) közleményei túlmutatnak Debrecen határain.