Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
IV.B. fondcsoport. Megyei törvényhatóságok és törvényhatósági jogú városok iratai
- 65 -A főiapán útján még fokozottabb mértékben megmutatkozott a centralizálás szándéka és eredménye a második világháború idején, amikor az 1942. évi XXII.t.c. az addig választott tisztviselői állások betöltését kinevezéshez kötötte, a kinevezés jogát pedig a belügyminiszterre ruházta. A miniszternek nyilvánvalóan a főispán meghallgatásával kellett döntenie, legalább is a jelentősebb tisztségek esetében. Bár az alispán széleskörű közigazgatási jogköre továbbra is fennmaradt, a kormányhatalomnak és az államhatalomnak helyi irányitó szerveként a főispán állt előtérben, mert az ő kezében összpontosult a legnagyobb politikai hatáskör, amely a főszolgabíró útján érvényesült. Ennek a széleskörű joghatóságnak és felmérhetetlenül nagy politikai hatalomnak birtokában a főispán minden nagyobb jelentőségű ügyben intézkedhetett. Hozzá futottak be a gazdasági jelentések, neki számoltak be az oktatás elvi kérdéseiről, a vitézi székkapitány a kabinetirodához küldött jelentésének egy példányát hozzá juttatta el, magánlevelezése kitért a választások kérdéseire, az előkészületektől fogva az esetleges petíciók elvi eldöntéséig. Emberei voltak a kisebb községekben is. Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy a főispán Bihar megyében egyúttal a kormányzó politikai párt megyei elnöke vagy legfőbb helyi irányitója is volt, akkor érthetővé válik, miért tekinti a történettudomány a helyi államgépezet tevékenységének vizsgálata során elsődleges forrásnak a főispán! iratokat. Sajnos, levéltárunk főispán! iratai nem oly nagy terjedelműek, mint sok más megyében. Bihar megye levéltára többszörös helyváltoztatást szenvedett. Emiatt a főispán működését az 1872-1919 évekből tükröző iratok egyáltalán nem találhatók meg Debrecenben. Az 1920 után keletkezett iratok pedig szegényesebbek, ezért a kutatónak bármely témakörben más forrásokhoz kell fordulni, többek közt az alispánt és az államigazgatási szervek fondjaihoz. A Hajdú-Bihar megyei Levéltárban őrzött főispánt iratok két állagra tagolódnak: az egyik az 1931-1941« között megszervezett inségakció anyagát tartalmazza. Az ú.n. inségakció a kormányzó nejének kezdeményezésére megindult társadalmi gyűjtés eredményeként - ezért hívták "Horthy Miklósné inségakciónak" - néhány pengős segélyben részesítette azokat, akiket a községi elöljáróság, de rendszerint csak a vezetőjegyző arra megfelelőnek talált. Az akció összege jelentéktelen volt, emiatt az iratok történeti értéke kétségbevonható lenne. De a kérvények, a segélyfolyamodványok oly nyomorról, elnyomatásról, anyagi csődről, a megélhetés nehézségeiről, az életszínvonal primitívségéről számolnak be, hogy a helytörténeti szociográfia számára kitűnő források. A tudományos kutatás az inségakció irataiból sok értékes adatot használt már fel és ezek annál élőbbek és beszédesebbek, mert nem hivatalos helyzetJellemzés Írásos lecsapódásai, hanem maguknak a kérvényezőknek keserű, sokszor a megalázottságtól kesergő jeremiádjai.^ Ebben az állagban található egy segédkönyv, amely elárulja a főispáni iratok értékét, gazdagságát. A másik állagban a nagyon kis számú főispáni levelezés nyert elhelyezést, amely a KÉP /Magyar Élet Pártja/ ügyeiben kiadott intézkedésekről tájékoztat. Ennek irataiból a politikai helyzet egy-egy kérdése vllágitható meg, de a terjedelem oly kiosiny, hogy az iratokból csak kevés adat meríthető.
