Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)

XXXIII. fondcsoport. Állami anyakönyvi másodpéldányok

- 672 -XXXIII.1. Az állami anyakönyvek másodpéldányainak gyűjteménye /Nagy Gyuláné/ Az állami anyakönyvek a személyekre vonatkozó átfogó nyilvántartások a születésekről, házasságkötésekről és halálozásokról, tehát lényegében a szemé­lyi állapot változásairól. Az ily módon készitett okiratok elsődlegesen az a­­datszolgáltatás céljait szolgálják. A személyekről anyakönyvi jellegű nyilvántartásokat az ókortól kezdve különböző formákban vezettek s azoknak alárendelten alakultak ki az egyházi anyakönyvek, amelyeknek a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban őrzött másodpéldányai­ról a XXXII. fondcsoport iratainak bemutatásakoi már szó volt. A kapitalista államfejlődés azonban az egyházi anyakönyveken túlmenően, de az egyházi anya­könyvezés meghagyásával megkövetelte az állami anyakönyvezés rendszeresitését. Ennek következtében Magyarországon 1895 október 1. óta az állami anyakönyvezés kötelező s ettől kezdve a népmozgalmi nyilvántartások közhitelességü okmányai , az állami anyakönyvek, mig az egyháziak nem minősülnek közhitelű okmányoknak, legföljebb bizonyitásképen hasznosíthat ók az állami anyakönyvek hiánya, pótlása egyházi szertartások esetén. Az anyakönyvek vezetése tehát 1895 óta állami feladat, ilyennek minősi­ti az első anyakönyvi törvény, az 1894. évi 33. t.c. Kezelésüket, kiállításuk módját, őrzésüket külön jogszabályok állapítják meg. Szigorúan bizalmas jellegű .okmányok, amelyek adatainak közlése csak a meghatározott törvényes feltételek között engedélyezett, elsősorban azért, mert az anyakönyvek személyekre vonat­kozó nyilvántartásnak minősülnek, és jellegüknél fogva közokiratok. Minden abyakönyvről másodpéldányt kell készíteni, amelynek céljaira az elsőpéldánnyal azonos nyomtatványt kell használni. A másodpéldányok bejegyzései nek szövege teljesen azonos az elsőpéldányok szövegével. Az anyakönyvvezető ál­tal hitelesített és a felügyeleti szerv által felülvizsgált és jóváhagyott má­sodpéldányokat a területi levéltárak részére kell megküldeni, amely azokat a jogszabályos előírásoknak megfelelően kezeli, nyilvántartja és őrzi. A fent elmondottak egyúttal arra is rávilágítanak, hogy az anyakönyvek történeti forrásértéke messzemenően nagy jelentőségű. De ugyanakkor az okiratok bizalmas természete és személyi vonatkozásai azt is érthetővé teszik, hogy a­­zokban a kutatás csak nagyon indokolt esetben és mindenkor a szigorú jogszabá­lyok betartásával lehetséges. Ha ebben a kötetben az anyakönyvek állapotáról és meglétéről mégis említést teszünk, kizárólag tájékoztató céllal tesszük an­nak tudatában, hogy egyszer, valamikor majd a jövőben esetleg feloldásra kerül­nek a szigorú előírások, ha már a jelenleg élő nemzedékekre vonatkozó anyaköny­vi feljegyzések múltbeli emlékképekké válnak.1 Jegyzetek 1,/ Az anyakönyvi eljárással foglalkozó jogszabályok részletes magyarázatát, ismertetésé!; lásd Dr. Bacsó Jenő - Dr. Szilágyi László könyvében: Anya­könyvi ügyintézés címen, 1965, Bpest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom