Komoróczy György (szerk.): A helytörténetírás levéltári forrásai 2. 1848-1944 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 4. (Debrecen, 1972)
XXXII. fondcsoport. Felekezeti anyakönyvek
- 659 -mert népmozgalmi szempontból, a demográfiai kutatások során még hosszú időn át azok maradnák a legjobban kiaknázható törtanet-i források, különösen 1860-tól, amikor azoknak vezetése már pontosabbá kezdett válni. Az anyakönyvi elsőpéldányokról készített másolatokat, mint másodlatokat a levéltár köteles volt átvenni. Az egykorú törvényhatósági levéltáros akár Bihar megyében, akár a hajdúkerületben, vagy Debrecen városban, nem sokat foglalkozott a másodpéldányok azonnali ellenőrzésével; számbavételük aem mindig történt meg, holott erre is jogszabályok kötelezték őket. Ebből a mulasztásból következett, hogy sokszor csak később jöttek rá nem egy hiányosságra, amikor annak pótlását kérték az anyakönyvvezetőtől, az adott terület lelkészétől, de a pótlás mégsem történt meg. Igenlő esetben a pótlást többször csak évek múlva kapták meg, kezelésükkel ismét keveset foglalkoztak; ennek eredménye az lett, hogy összefüggő évek egyházi anyakönyvi bejegyzései szétszórtan kerültek levéltári őrizetbe, utalások nincsenek s a kutatásnak messzemenően ki kellett a figyelmét terjesztenie későbbi évek másodpéldányaira. Az is gyakori volt, hogy az anyakönyvi kerületek változtak, a korábbiak megszűntek, vagy összevonták őket, újak alakultak, azoknak illetékességi köre is megváltozott, ami a másodpéldányok nyilvántartásában szinte áthidalhatatlan zavart idézett elő. Nem kisebb mértékben fokozták a zavart a vallásváltoztatások, a felekezeti bejegyzések sokszor más egyházközségnél történtek a házasság esetében, mint a születéskor, még azonos politikai községekben is. Viszont a vallásváltoztatás tényét a kiinduló születési anyakönyvben nem jegyezték fel, az újabb családi esemény során az érdekelt személy már a felvett vallásfelekezet szerint került nyilvántartásba; utólagos kutatásoknál ez a körülmény hosszas vizsgálódást követel, s ennek szükségességét a levéltár gyakran tapasztalja. K * * A Hajdú-Bihar megyei Levéltárban kezelt anyakönyvi másodpéldányok általában 1828 óta megvannak s 1895-ig terjednek, amikor az anyakönyvezést a törvény állami feladattá tette. Attól kezdve a levéltár az egyházi anyakönyvi másodpéldányokkal nem foglalkozott, azokat be sem gyűjtötte, mert közjogi bizonyitó erejük megszűnt az állami anyakönyvezés bevezetésével. Maguknak az elsőpéldányoknak a jelentősége is messzemenően háttérbe szorult a kötelező polgári házasság révén, legföljebb reverzálisoknál, kifejezetten egyházjogi aktusoknál volt jelentősége annak, hogy valaki egy-egy felekezethez tartozott-e vagy sem. 1895 októbere óta az egyházi anyakönyvek nem minősülnek az állam szempontjából közjogi okmányoknak, hanem egyszerűen magánjogiaknak. Ezért a levéltár azokkal már nem foglalkozik. De ettől függetlenül egyház-történeti kutatók továbbra sem nélkülözhetik az egyházi anyakönyvek tanulmányozását, ha a felekezeteken belüli mozgás adatait vizsgálják. ^ A levéltárban egyetlen hitfelekezetnek anyakönyvi elsőpéldányai állnak rendelkezésre, a Hajdú és Bihar megyék, valamint Debrecen város területén működött izraelita egyházaké. Ezek az anyakönyvek 1944 nyaráig az illetékes hitköZ'ségek birtokában voltak, de a fasizmus államigazgatása tőlük erőszakkal elvette; az átvétel alkalmával az egyes hitközségek anyakönyveinek elsőpéldányát ömlesztve vették birtokba, semmiféle jegyzéket nem készítettek azokról, nagy részük megsemmisült. A gyűjtést a főszolgabiró irányítása alatt és kifejezetten
